Beszélgetés Bartal Kiss Ritával
Turbuly Lilla, 2018. január
Lassan három éve lesz, hogy Bartal Kiss Rita tölti be a zalaegerszegi Griff Bábszínház művészeti vezetői posztját Szűcs István igazgató mellett. Arról beszélgettünk, mire volt elég az eddig eltelt idő, és mi mindent szeretnének még megvalósítani.
Zalaegerszeg a Budapesttől való távolság és az autópálya hiánya miatt meglehetősen kiesik a színházi élet vérkeringéséből. Kecskeméttől, ahol élsz, még messzebb van. Hogy alakult, hogy mégis ide kerültél művészeti vezetőnek?
Rendeztem a Griffben a legutóbbi igazgatóváltás környékén, és amikor Szűcs Istvánt nevezték ki, megkeresett, hogy vállalnám-e a művészeti vezetést. Úgy éreztem, hogy pályámnak ahhoz a szakaszához érkeztem, amikor a sok utazás és vendégrendezés után szeretnék csapatot építeni, műhelymunkát végezni. A távolság valóban gond, arra például nem nagyon van esély, hogy idősebb, megállapodott, családos színészeket ide hívjunk.
Annál több a fiatal.
Igen, a kilenc színész közül a legidősebb is csak 32 éves, többségük friss diplomás. Tavaly három, idén két új taggal gyarapodtunk, Budapest mellett jöttek a kolozsvári, a marosvásárhelyi egyetemről és Újvidékről is. Mindenkinek azt mondtam, hogy jó rendezőket tudok ígérni. (Ha az idei évadot nézzük, dolgozik nálunk például Somogyi Tamás, Tengely Gábor, Veres András.) Mindent megteszünk a színészi fejlődésük érdekében. Folyamatos hangképzést, beszédtanárt biztosítunk, workshopokat tartunk, próbáljuk megtoldani az egyetemi éveket. A másik oldal viszont az, hogy igen nagy terhelésnek vannak kitéve. Évi 360 előadást tartunk. Összehasonlításképpen: a mi kis színházunkhoz képest óriási Budapest Bábszínház évi 400-at. Ez a színészeknek és a műszaknak is igen megerőltető. Kevés olyan színház van szerintem, ahol az igazgató ülteti be a gyerekeket a nézőtérre, mint nálunk. Persze, ennek a mindenki csinál mindent üzemmódnak is megvan a maga szépsége, de azért nem ártana egy kicsit kevésbé erőltetett munkatempó.
Hogyan jön ki ez a nagy előadásszám?
Nagyon kicsi a játszóhelyünk, 100 körüli férőhellyel. Ehhez képest van 5500 bérletesünk. Ez azt jelenti, hogy némelyik előadás 60-70 alkalommal megy le zsinórban, napi két előadással.
Örök problémája a Griffnek a játszóhely. A színház kamaratermében dolgoztok, ami senkinek sem jó…
Vannak tervek, hogy a jelenleg üresen álló volt MMIK épületébe költözhetünk majd valamikor, de hát teljesen bizonytalan, hogy ez megvalósul-e, és ha igen, mikor. Most a harmadik emeleten dolgozunk, nincs lift és meredek a lépcső. Ha mozgássérült gyerekek jönnek (és szerencsére jönnek), karban kell felvinni őket.
De a lépcsőt sikerült kicsit kényelmesebbé alakítani, és a bejárat is megváltozott, sokkal szebb és barátságosabb lett.
Szerintem nagyon fontos, hogyha belépek egy helyre, az milyen hangulatot áraszt. Gyermek- és emberbarát közeget szeretnénk teremteni, sőt a távolabbi célunk az, hogy a színház találkozóhely legyen, ahová nem csak előadásra járnak az emberek, de beülhetnek egy kávéra, a gyerekek játszhatnak. Persze ez csak egy új helyen lenne megvalósítható.
Ami viszont már megvalósult, az például a csecsemőszínház. Tapasztaltam, hogy a szombat délelőtti programokra sokan járnak.
Úgy látom, ez minden városban így van, ahol elkezdtek kicsiknek is játszani. A szülők igénylik a lehetőséget, és nekünk is fontos, hogy már ebben a korban megtaláljuk a közönségünket. Egerszegen eddig hétvégenként nem voltak előadások, így a szülők, nagyszülők nem is nagyon tudtak a gyerekekkel bábszínházba menni, a közös élményeket megbeszélni. Idén ezen is változtattunk.
Nemrég jöttetek haza Taipeiből, ahová szintén a csecsemőszínházi előadásaitokat vittétek.
És egy workshopot is tartottunk. A kapcsolat egy sokáig Magyarországon élő bábművésznek, Sha Chiafennek köszönhető.
Hogy fogadták ezt a műfajt?
Ott az a legfontosabb szempont, hogy a gyerek tanuljon az előadásból. Ezért azt volt a legnehezebb elfogadtatni, hogy nem ez a cél, nem megtanítani akarunk valamit, hanem ezt a színházi formát használjuk ehhez a korosztályhoz.
És a gyerekek?
Ők ugyanúgy reagáltak, mint itthon vagy bárhol máshol a világon.
A legkisebbek mellett a felnőttek felé is nyitottatok.
Tavaly a végzős bábszínész osztály felnőtteknek szóló vizsgaelőadásaiból volt egy sorozat. Beszélgetéseket is szerveztünk az előadások után. Úgy gondoltam, hogy a fiatal színészek korban nagyon közel állnak a végzős gimnazistákhoz, akik a közönség egy részét alkották, és nekik lehetnek közös témáik. Ez így is volt, jöttek például olyanok, akik maguk is színművészetire szeretnének menni. Most decemberben pedig elindul egy újabb, hatrészes sorozat, Esti mese felnőtteknek címmel. Olyan előadások jönnek Egerszegre, mint Az időnk rövid története vagy A Macskaherceg kilencedik élete. Remélem, hogy idővel a felnőttek is ideszoknak. Persze ehhez a kommunikációnkon is javítani kell. Most már napokon belül elindul az új internetes oldalunk.
Korábban ugyanazokat az előadások nézték az óvodások és a kisiskolások is. Ebben is van változás.
Itt is léptünk egyet: az évi öt bemutatónkból egy-egy előadásnál válik el a két korcsoport. Idén például az ovisoknak a Pöttöm Pannát játsszuk, az iskolásoknak pedig Darvasi László A háromemeletes mesekönyvét. Jó lenne még több, az adott korcsoportnak szóló előadás, de több más szempontot is figyelembe kell vennünk. Például, hogy kellenek jól utaztatható előadások is a sok vidéki helyszín miatt. Sokszor türelmetlen vagyok, szeretnék nagyobb lépésekben haladni, de minden egyszerre nem megy.
Ha úgy haladhatnátok, ahogy szeretnéd, milyen színház lenne a Griff egy-két év múlva?
Egy erős társulat nyitott, már-már fanatikusan elkötelezett színészekkel, akik missziónak érzik, hogy színházat csináljanak Zalaegerszegen. Ahogy szerintem ez misszió is: értelmes alternatívát teremteni a tévének, számítógépnek egy vidéki városban, ahol azért korlátozottabbak a lehetőségek, mint Budapesten. Sok jó, visszatérő rendezővel, tervezővel szeretnénk dolgozni egy új, a bábszínházi feladatoknak megfelelő épületben.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Fotók: Griff Bábszínház, Umberto Pezzetta
