Az utolsó bárány
Budapest Bábszínház
Gergics Enikő
2022. november 12.
Ulrich Hub meseregénye csak apropónak használja a betlehemi játékot, a pásztoroktól magukra hagyott bárányok a nevezetes éjszakán maguk is elindulnak megkeresni a kisdedet, de az út legfőképpen róluk szól. Így van ezzel az előadással is, kötelező történetelemeket nem kapunk, a viszontagságos utazás után ugyanis már inkább a jelen karácsonyára érkezünk meg, ahol van sorbanállás, forralt bor és karácsonyi fények, de kevés a szó szoros értelmében vett csoda. A szenteste ismert kapaszkodói inkább poénoknak nyújtanak teret: a bárányok a hírmondó angyalokat űrlényeknek gondolják, az újszülöttet egy félreértés folytán kislánynak, és az sem világos, mit jelent, hogy megváltja a világot. Ebben viszont nincs semmi méltatlan, nem vész el az ünnep emelkedettsége, ellenben jótékonyan hiányoznak a megszokott klisék, így simán érvényes lehet novemberben is.
Cseri Hanna frissen végzett bábrendezőként debütál a Budapest Bábszínház nagyszínpadán, az előadáshoz a zenét és a szövegadaptációt is ő írta, a pályakezdés viszont csak a robbanásszerű kreatív energiában érhető tetten. A meseregény vázlata köré felépített szöveg bőséggel merít a popkultúrából, Az ember tragédiájának mondatai mellett van itt Halott Pénz, Cserháti Zsuzsa, A bárányok hallgatnak, a teljesség igénye nélkül. A karácsonyi téma legerősebben a zenében jelenik meg, többször is szívesen használja a Pásztorok, pásztorok… dallamát és más ismert dalokhoz is hozzányúl, de egy fontos kivétellel soha nem egy az egyben vesz át, az eredmény üde és friss, a karácsonyidal-mérgezés veszélye nélkül. A színes, dinamikus zenés jelenetek, az űrlényszemű angyalok kara és a bérgyilkosnak öltözött farkasok rockegyüttese nem szimplán teljesítik a gyerekszínházi dalelvárást, van jelentőségük, szervesen a cselekménybe és a történet világába ágyazódnak.
A díszlet az idő legnagyobb részében csupa szögletes téridom, kocka és téglalap, még a vetített, zöld pixelháttér is minecraftosan kockás. Virág Vivien látványvilága inkább a karakterteremtésre fókuszál, a bábok és jelmezek részletgazdagok, a hét bárány nagyon jól megkülönböztethető a színeknek és az egyéni részleteknek köszönhetően, és szerethető látványt is nyújtanak a kötöttholmi-testükkel, nagy, lelógó füleikkel, mozgékony tagjaikkal.
A történet egyik fő szála az, hogy az örök szkeptikus, beilleszkedni képtelen utolsó bárány a megpróbáltatások közben a saját közösségébe vezető utat találja meg, mégsem ő a főszereplő, a lényeg a csoport maga. Ezért L. Nagy Attila durcás utolsó báránya sem szerepel többet, mint például Barna Zsombor őrült, ufómániás sapkás báránya vagy Márkus Sándor stréber fogszabályzós báránya, mind a hétnek megvan a maga pillanata, és a többiek sem maradnak háttérben. A tizenegy bábszínész között kiegyenlítettnek tűnik a munkamegosztás és a színvonal, közülük is kimondottan jó látni a négy frissen végzett bábszínészt: Bartha Bendegúznak, Csarkó Bettinának, Podlovics Laurának és L. Nagy Attilának már nem ez az első munkája a Budapest Bábszínházban.
Cseri Hanna adaptációjának egyik legnagyobb erőssége, hogy a történet mer egyszerű, nem különösebben epikus vagy szövevényes lenni – épp ettől hat kevéssé kiszámíthatónak a cselekmény. Mégsem lapos az előadás még felnőttszemmel sem, a szereplők valamennyien érdekesek és szeretetreméltóak, Cseri Hannának pedig, úgy tűnik, nemcsak az egyik anyanyelve a zene, hanem remek a humora is, és nyilvánvalóan nemkülönben így van ezzel Virág Vivien tervező és a dramaturg, Zrinyifalvi Eszter.
A humor teljesen átitatja az előadást, és nem riad vissza például attól sem, hogy olyan fájdalmas szóvicceket használjon, mint a János nevű (szentjános)bogár, hogy a hasonló alakú szavakra alapozzon, vagy hogy meglovagoljon olyan ősrégi, bevált paneleket, mint az űrlény főnévi igeneves monológja, az ötmásodperces memóriájú halak párbeszéde vagy az egymástól megijedő szereplők. Ugyanakkor ahhoz is van elég tökös, hogy akár az egykori tanári pályafutását maga mögött hagyott, szemétzabáló, de a kultúra mellett Ács Norbert hangján szenvedélyesen felszólaló Bika figurájában rejlő aktualitás fanyarságát is kifinomultan felhasználja. Van humora a zenének, a szereplőknek, a vizuális kódoknak, egészen ütős poénok keletkeznek kétsoros dialógusokból, Tatai Zsolt nazális hangjából és egy-egy bábmozdulatból, mondjuk a bárányok kutyamódra izgatottan csóvált pompomfarkából.
A rengeteg, bugyuta és nagyon okos, ódon és friss, direkt és továbbgondolandó humortól van az, hogy ez az egyszerű, kedves történet gazdag és sűrű tud lenni. Ilyen karácsonyi történetet egész évben lehet nézni.
Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)
Az utolsó bárány (Budapest Bábszínház)
Szereplők: Podlovics Laura, Csarkó Bettina, Márkus Sándor, Bartha Bendegúz, Tatai Zsolt, Barna Zsombor, L. Nagy Attila, Pethő Gergő, Spiegl Anna, Ács Norbert, Teszárek Csaba
Írta: Ulrich Hub
Fordító: Érsek-Obádovics Mercédesz
Bábszínpadi adaptáció, zeneszerző és rendező: Cseri Hanna
Dramaturg: Zrinyifalvi Eszter
Látványtervező: Virág Vivien
Budapest Bábszínház Nagyszínpad, 2022. október 8., 400 néző
Fotó: Piti Marcell
