Nagyon szeretem a teljecskét!

haromszinesz

A földimalac, aki semmiben nem volt biztos

Mesebolt Bábszínház

Stuber Andrea
2022. február 12.

 

Jill Tomlinsonban többféle tehetség lakozott. Súlyos betegséggel nehezített, rövidre szabott életének talán legjobb döntését hozta, amikor a gyerekirodalmat választotta, és az 1960-70-es években megírta a legnépszerűbb brit gyerekkönyvek közé emelkedett állatmeséit. Magyar nyelven is olvasható a sorozata, amely A bagoly, aki félt a sötétbennel kezdődött – ennek színpadi változata is készült nálunk –, majd további állatfőhősökkel folytatódott. A legsikeresebbnek A tyúk, aki soha nem adta fel bizonyult, az utolsó darab pedig A földimalac, aki semmiben nem volt biztos lett.

A földimalacnak Pim a neve, és az afrikai szavannán él az anyamalaccal, amíg „ki nem repül” a föld alatti üregotthonból. Pim meséje igazi felnövéstörténet, amelynek során megszerzi a korának megfelelő tapasztalatokat. Sokat kérdez – amint az egy rendes kisgyerektől elvárható –, és bár ezt nem sejti, voltaképp a lét alapvető filozófiai kérdései foglalkoztatják.

Nyitottan, kíváncsian fordul minden ismeretlen élőlény felé. Így köt barátságféleséget kígyóval, békával (békával nem), páviánnal, zsiráffal. Az életmódra vonatkozó kérdései kapcsán általában az derül ki, hogy a másik állatfajt képviselő pajtásnak némely szempontból könnyebb a sora, egyéb vonatkozásokban viszont nehezebb. A majomnak például irigyletesen nagy a családja, ám nincs igazi otthona, együtt vándorol az övéivel. A zsiráf meg imponálóan magas, azonban a térde nemigen hajlik, ezért nevetségesen bonyolult számára a vízivás. A kígyógyereket pedig – aki még kicsi, vagyis rövid, ezért bábként épp úgy elmenne kukacnak, mint csíkos halnak – nem az anyukája szüli, hanem tojásból kell kikelnie. Minden, amit csak megtud Pim a többiekről, arra tanítja, hogy senkit nem kell irigyelni. A teremtésben mindenki nyertes és vesztes, így vagy úgy.

Jill Tomlinson meséje jó érzékű, jó humorú, természetes bájú és egészséges lelkületű. Ugyanez elmondható a színházi előadásról is, amelyet a szombathelyi Mesebolt Bábszínház mutatott be a zalaegerszegi Griff Bábszínházzal közös produkcióként, Bartal Kiss Rita rendezésében. Nem ez az első eset, hogy Bartal Kiss Rita színházakat köt össze oly módon, hogy egy sikeres produkció teremtett világát – bábjait, díszleteit, koncepcióját – áttelepíti egy másik város bábszínházába, más színészekre bízva a mese életre keltését. Először 2017-ben Lehőcz Zsuzsa, Császár Erika és Janicsek Péter játszották ezt a darabot, azután 2020-ban Zalaegerszegen Csepregi-Kovács Napsugár, Lajhó Máté és Szolnok Ágnes. Most pedig, a szombathelyi reprízben Kolozsi Angéla, Kovács Bálint és Varga Bori mutatkoznak be, minden téren – ének, tánc, színészet – jelesül teljesítve feladatukat.

Varga Bori

A Hanga Réka tervezte szavanna szép, csíkos, pasztelles felület, szinte érezni, hogy kiszívta az afrikai nap. A díszletelemek között a három színész úgy bukkan fel és úgy ágaskodik fekete ruhában, bogyós nyaklánccal, ujjatlan kesztyűben, mint három szurikáta. Megnyugtató anyai altján Kolozsi Angéla szólaltatja meg a földimalacmamát, Varga Bori pedig a kis Pimet. Nemcsak gyerekhangként tökéletes a színésznő, de finoman érzékelteti a változást is, elvégre egy kamaszmalac, aki már I love white ant pólót hord (a szív meg a termesz rajzolva, vagyis varrva van) más tónusban beszél, mint egy kiskölyök. (Eleinte Pim undorítónak találta a földimalacok kedvenc eledelét, a termeszhangyát, akkor még a tejet favorizálta. Boldogan skandálta, hogy „Nagy-gyon szeretem a tej-jecskét” – ezt értettem szívesen félre úgy, ahogyan a cikk címében szerepel.)

Kovács Bálint egyrészt elragadóan hidalja át a tübetejka forma sapkájával a díszletelemek közötti szakadékokat, amikor Pim még csak tanulja a járást, másrészt remekül formálja meg a különböző állatismerősöket. Különösen emlékezetes, ahogy a hangyászsün köré komplett karaktert épít a hangjával, a beszédével: egy sokoldalúan tapasztalt, jóindulatú, előzékeny, óvatos, kicsit teszetosza állatkollégát teremt meg. Bravúros epizód a zsiráfé is, amelyben a zsiráf nyakát és fejét könyékig érő kesztyűsbáb alkotja – a feje tetején kötött, bojtos reggae-sapkával –, a lába pedig a zsiráfmintás díszletfal alá nyúló gólyaláb. A különböző állatok megjelenését Bakos Árpád jóvoltából mindig egy-egy markáns zenei motívum kíséri, ezzel válik tökéletessé az összhang látvány és hallvány, színész és báb, dikció és akció között. Így komplett.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Jill Tomlinson: A földimalac, aki semmiben sem volt biztos (Mesebolt Bábszínház, Griff Bábszínház)

Szereplők: Kolozsi Angéla, Kovács Bálint, Varga Bori

Tervező: Hanga Réka
Dramaturg: Veres András
Zene: Bakos Árpád
Mozgás: Kovács Bálint
Korrepetitor: Kovács Katalin

Rendező: Bartal Kiss Rita

Szombathely, 2022. január 30., kb. 60 néző

Fotók: Trifusz Ádám
SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból