Kerekutca
Paár Julcsi és a Fitos Dezső Társulat
Papp Tímea
2022. február 5.
Paár Julcsi énekes-zeneterapeuta 2019-ben megjelent Kerekerdő című lemeze a színpadon még csak mesekoncertként elevenedett meg, a 2021-ben kiadott Kerekutcából viszont már mesejáték készült. Nem véletlen a műfajváltás, hiszen az albumokon szereplő dalok eleve történetté épülnek. A Kerekerdő főhőse, Jancsi egy mesebeli tájat jár be, ahol különféle varázslatos lényekkel és egészen furcsa emberekkel találkozik. Bár a Kerekutcában feltűnik Biri néne, a javasasszony, az öreg pásztor, de még a báró fia is, az ittlakók közül sokkal fontosabbak a leányok és a legények, Varga Julcsa és barátnéi, továbbá Basa Pista és cimborái, akik ismerkednek, incselkednek, egymásba szeretnek, és noha beavatkozik a Duna és Rába ölelte idillbe egy háború, szerencsésen alakul sorsuk, s közös életük boldogan veheti kezdetét.
Jóllehet az alapanyag, a népdalok és a belőlük szövött mese legalább hetven-száz évvel korábbra visz vissza az időben, Makhult Gabi lemezborító-illusztrációival szemben a látványt tervező Mátravölgyi Ákos nem az archaizálásban találta meg a játékosságot, hanem kortárs viszonyulási pontot keresett. A leeresztett függöny előtt, az előszínpadon álló apró házak mintha az elmúlt fél évszázad Kádár-kockái és egyéb típustervekből épített falusi házai lennének – csak épp egy mesefilterrel. A függöny szétnyílása után a házikók aztán visszaköszönnek Paár Julcsi és a Fitos Dezső Társulat három női táncosának a szoknyáján. Ha nagyon keresnénk rá az utcaiviselet-analógiát, a cipők hatalmas szalag-cipőfűzőjét is mérlegelve azonnal rávághatjuk, hogy népi Desigual, míg a férfiak, a táncosok és mellettük Kiss-Balbinat Ádám énekes-hegedűs öltözéke inkább egyfajta paraszti dandy vonalat visz színesben és coolban.
Annyira nem zsúfolt a színpad, hogy kezdetben csak kék(kel világított operafólia) ég meg néhány belógatott bárányfelhő ad békés hangulatot a tájnak. Miután benépesül, az utcán túli falu is megépül könnyedén, fürgén ide-oda gördíthető szaletlikből. Ha erre fordítják, a rózsaszín meg a kék áttört szívvel szerelmi fészek, ha arra, bolt pultja, ha meg egymás után rakják, vonat lesz belőlük. De nem csupán ezektől a gesztusoktól vagy néhány népdal jazzes hangszerelésétől jelenik meg az előadás-ajánlóban emlegetett időtlenség üres lózung helyett nagyon is kézzelfoghatóan és relevánsan a színpadon.
Kocsis Enikő és Fitos Dezső koreográfusok a néptáncban etalonnak számítanak, de nincsenek tapasztalat híján a gyerekszínházi szcénában sem. Munkásságuk egy részének a Spirituszon is nyoma van: a Kocsis Rozi rendezte Frakk, a macskák réme, a Markó Róbert jegyezte A csillagszemű juhász, Lúdas Matyi és a A halhatatlanságra vágyó királyfi koreográfusai voltak. A Kerekutcában jól egyensúlyoznak az illusztráló táncjáték és az asszociatív kifejezésmód között. Aki az autentikus lépésanyagot anyanyelvi szinten beszéli táncolja, mint ők, nyugodtan megengedheti magának azt, hogy abba lindy hop-szerű betétet tegyen, vagy néhány kéz- és karmozdulattal a kortárs tánc világát is megidézze, mert nem kelt zavart az erőben.
Paár Julcsi a kezdettől jelen van a színpadon, nem csupán finom visszafogottsággal mesél és énekel a zenekar mellől, de az eseményekbe is be-beavatkozik. A történet aktív részesévé válik, amikor csatlakozik a lányokhoz, s ilyenkor Varga Julcsa szerepébe lép be. Kiss-Balbinat Ádám kívülről, némi dramaturgiai spéttel, de a nézőtérről legényesen hatásvadász módon érkezik, és Basa Pista karakteréhez passzolóan jóízű túlzásokkal, elrajzolt mozdulatokkal él.
Mindkettejüknek van egy pontosan felismerhető báb alteregója is, ők is és a táncosok is mozgatják őket bunraku módjára. A bábok egyetlen ponton tűnnek fel, akkor, amikor a legények a háborúba mennek. Rövidke jelenlétük nyugodtan lehetne hosszabb, több jeleneten átívelő, ami által a bábhasználat organikusan szervesülhetne az előadásba, így, a semmiből jőve, s ugyanoda távozva csak zárvány marad a szekvencia. De ennek meg egy disszonáns musicalfénynek az ellenére, ráadásul Alföld közepiként teljesen otthon éreztem magam a Kerekutcában. Nem feltétlenül a nosztalgia miatt – bár ha a szívemre teszem a kezem, a dalokra ismerés öröme is közrejátszott –, hanem azért, mert a lemez és hozzá a színpadi forma pontos és hiteles választ adnak arra, hogyan lehet megközelíthető, érthető, sőt átélhető ma a magyar népi hagyomány. És nem azoknak, akik azt egyébként különböző szinteken maguk is gyakorolják, hanem az átlagos nézőknek, akiknek az ingerszintje egészen máshol található.
Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Kerekutca (Paár Julcsi és a Fitos Dezső Társulat)
Közreműködők: Paár Julcsi (ének, mese), Kiss-Balbinat Ádám (ének, hegedű), a Fitos Dezső Társulat táncosai, Csernók Klára (hegedű), Takács Ádám (hegedű), Papp Endre (brácsa), Könczei Bálint (brácsa), Szabó Dániel (cimbalom), Bede Péter (fúvós hangszerek), Bognár András (nagybőgő, gardon)
Látványtervező: Mátravölgyi Ákos, rendező, koreográfus: Kocsis Enikő és Fitos Dezső
Hagyományok Háza színházterem, 2021. december 12., 289 néző
Fotók: Majnik Zsolt
