A csillagszemű juhász (Budapest Bábszínház)
Tarján Tamás, november
Hat éven felülieknek ajánlja új bemutatóját a Budapest Bábszínház, de az óvodás nézők is értették minden szavát, jómagam pedig, hatvanhat éven felüli, osztoztam nevetésükben, tapsukban, bekiáltásaikban (melyekből mindjárt idézek is). Nem akadt a közönségnek egy tagja sem, aki ne értette volna a Szálinger Balázst dicsérő üde népmese-átirat fő gondolatát – nem kell a hatalomnak vakon engedelmeskedni, s nem árt, ha a Király néha elgondolkodik, mit miért tesz, mit miért ad törvénybe –, vagy fennakadt volna egy-egy szlengesebb fordulaton, mai bemondáson, harmadik évezredi gesztuson.
Markó Róbert e. h. rendezése a teljes, hibátlan, hatásos összerendezettség képével és folyamataival örvendeztet meg. Sok a játékban a csiki-csuki, az ide-oda, a fel-le (például a felségek lakószobái egy-egy fedéllel a padozat alól nyílnak, s ezeknek alkalomadtán a kottafejek pontosságával, hamis hang nélkül kell ütemre kipattanniuk, lecsapódniuk), s ez – ez is – mindig tartalmas vezényléssel történik.
Persze például a Darabontok (Kemény István, Tatai Zsolt), az egymással huzakodó népi ivadékok, akik alá-fölérendelősdivel bosszantják egymást – a rangidős és a zöldfülű – sok apró jelenetükhöz kiváló koreográfiát kaptak Fitos Dezsőtől és Kocsis Enikőtől. A helycserék, mozgássorok, bokaösszevágások, intések és legyintések kissé olyanok, mintha egy stilizált falusi búcsúban lennénk, ahol a helyi műkedvelők szórakoztatják közönségüket, a legteljesebb professzionalizmus jegyében.
Ehhez persze, s hogy A csillagszemű juhász megleckéztesse a minden tüsszentésekor egy országos „Egészségére, felség!” visszhangot váró királyt, megfelelő térre és jelmezekre van szükség. Feladatának Cziegler Balázs és Michac Gábor is nagy rafinériával tett eleget. Az ő munkájukon (főleg az öltözékeken) ugyancsak átderengenek folklór-nyomok, erre a helyszínre és ilyen viseletre azonban csak hivatásos színházban futja. Cziegler egy szemre hasonlító fekvő oválist képzett ki, lenti homorulatával, de még bemetszett lépcsőivel is eléggé megnehezítve a lépteikre ügyelő színészek dolgát. A szem „golyója” egy függönnyel eltakart, többször is láthatóvá váló „hordó”, amely a vidámparki elvarázsolt kastély utolsó próbatételét idézi. A címszereplő az időnként forogni kezdő „hordóban” egyszer neki is veselkedik egy mutatványnak, ami a legügyesebbek kiváltsága. Az elvarázsolt kastély párhuzama az angolparki játékosság, torzság, erőpróba távoli asszociációja, a darabbeli, rossz értelemben „elvarázsolt ország” élet- és vészjele.
A jelmezekre népmesekönyvekben is rálapozhatnánk. Vagy mégsem? Hannus Zoltán, az egyre inkább magába szálló, tenyeres-talpas Király alakítója úgy ruházkodik, mint aki egykor maga is juhász volt (az volt), felesége, aki a jobbik énje, lelkiismerete is szeretne lenni az uralkodónak, Pallai Mara decens személyében csupa olyasmit visel, amire egy divatdiktátor is igent mondana. Otthon szemtelenkedő csitriből országos ügyek alakítójává érő leányuk – Spiegl Anna játssza – még a harisnyáján is pomponokat visel. A pompon, a bojt, valamint egy sajátságos rátét (amely a királyi mellényen kitüntetések sokaságaként hat) fontos része, kelléke-dísze Michac Gábor nagy formákkal és erős színekkel dolgozó jelmezeinek.
Michac a bábtervező is. Az előadásban sok bábot nem találunk, a produkció közelebb áll a hagyományos színházhoz. Inkább az árny-kivetítések, a forgások, sőt akár a „szobaajtók” felugrása-ledörrenése „bábszínházias”. S természetesen a valamennyi feladatát szuggesztíven ellátó kórus (Kovács Katalin, Rusz Judit, Bánky Eszter, Semjén Nóra) mozgatásában a kézfejekre-karokra húzott nyolc sün-fej, illetve a testdarabokból pars pro toto módon létre hívott medve. E halálosztó szörnyeket a címszereplő úgy hazavágja, hogy csak na! Egyszerűen azért, mert bátor, s mert igaza van. Az egyik levágott sünfejet még a kobakja alá is helyezi fejaljnak, hogy jobban essék a szunyókálás a fárasztó miszlikbe aprítás után.
A premier jól összeműködő párosait – Király és Királyné, két Darabont, kétszer két Álomlány – a Kancellár és a Százados kettőse színezi tovább. A pipiskedő Kovács Judit és a veterán katonaként daliáskodó Beratin Gábor mindent megtesz, hogy a láncszerűen továbbadott utasítások világában bosszantsa a másikat (utóbbi egyszer titkárnőnek titulálja „a haza első számú polgári méltóságát”).
A mese a második részre kicsit elvékonyul, mert ekkor történik ugyan a Csillagszemű megkísértése ezüsttel, arannyal, gyémánttal (de neki csak a Királykisasszony keze kell, el is nyeri, koronástul), de a Király megjavulási rohamot kap, beismeri hibáit, s kitudódik, amit egy ideje már tudtunk: hajdan ő is derék fiúként kezdte, kiállta ugyanezeket a próbákat. Később, menet közben vesztette el józan eszét; most aztán vezekel és jóra fordít. Érthető, hogy a színlap első helyén az ő neve áll, A csillagszemű juhászé pedig csupán a legutolsó rubrikában. Amikor a gyerekek elsőször pillantották meg a Barna Zsombor e. h. megtestesítette mai János vitézt, a szeme köré festett csillagot, egy gyerek beszólt: Ennek biztos alaposan behúzott egy másik fiatal juhász! Ha így történt volna, az csak még egyértelműbbé teszi Szálinger Balázs modernizált meséjének, Markó Róbert e. h. tik-takra pontos-leleményes rendezésének, az egész előadásnak az egyszerű példázatnál sokkal összetettebb, vonzóbb életességét, játéktartalmait.
A gyermek nézők helyüket elfoglalván rákezdtek a szokásos mondókájukra: Kezdődjék! Kezdődjék! Így helyes, a gyerekszínház ettől (is) otthonos. A végén, tapsrendkor pedig egy emberként zengték: Vissza! Vissza!
Hát azt lehetőleg ne. Üljön a Király helyébe A csillagszemű juhász. Bár igaz, ami igaz, ténykedését azzal kezdi, hogy hatalmasat tüsszent…
Tarján Tamás
(Színházi Kritikusok Céhe)
A csillagszemű juhász
Az azonos című népmese alapján írta: Szálinger Balázs
Dramaturg: Nagy Orsolya
Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmez- és bábtervező: Michac Gábor
Zeneszerző: Zságer-Varga Ákos
Zenei munkatárs: Némedi Árpád
Koreográfus: Fitos Dezső, Kocsis Enikő
Asszisztens: Bánky Eszter
Rendező: Markó Róbert e. h.
Játsszák: Hannus Zoltán, Pallai Mara, Spiegl Anna, Kovács Judit, Beratin Gábor,
Kemény István, Tatai Zsolt, Kovács Katalin, Rusz Judit, Bánky Eszter, Semjén Nóra,
Némedi Árpád m. v., Barna Zsombor e. h.
Budapest Bábszínház, 2016. október 26., 10 óra, kb. 370 néző
Fotók: Éder Vera