Kelekótya haramiák

Ziránó Bábszínház

Gergics Enikő
2022. július 30.

A Ziránó Színház Kelekótya haramiák kesztyűbáb-előadásában a kétbalkezes bűnözők akciófilmes panelje révén a néző világa elegyedik a népmesei toposzokkal, majd ebből az elegyből és a püfölős vásári bábjáték hagyományaiból egy nem túlkomplikált, mégis egészen egyedi hangulatú történet születik.

A címben szereplő zsiványok közül elsősorban a vezéregyéniség Gerzsonnak vannak intenzív alvilági törekvései. A kicsit kevésbé ambiciózus és butácska, ám még az üvöltő kisbabákkal is jól szót értő Ödön részben erkölcsi aggályokkal, de beletörődően követi társát a „tökéletes bűntényre” irányuló próbálkozásokban, amelyek végén rendre börtönben kötnek ki mindketten. Előre borítékolható, hogy befürdenek majd Gerzson legújabb nagyszerű tervével is, aki ezúttal egy erdőszéli házban élő öregasszonyt szeretne kirabolni – ez nemhogy nem sikerül, hanem még ők esnek csapdába a házban, az öregasszony pedig szemérmetlenül megzsarolja őket, hogy induljanak az unokái keresésére, akiket sárkányok raboltak el.

A látványért Rumi Zsófia, Sipos Katalin és Sisak Péter felelnek. A bábok megformálásában is visszatükröződik ez a vegyítés, a két gengszter közül az egyik persze kopasz és borostás, a másik meg egy kicsit magasabb. Sztereotipikus megjelenésüket a garbófelsők is fokozzák, de az arcuk a kis hegyes orral és a bárgyú félmosollyal együtt is jóindulatú vagy legalábbis nem egyértelműen rosszindulatú benyomást kelt. Az erdőszéli öregasszony sokkal inkább tűnik elegáns, modern maffiózó keresztanyának, mint nagymamának vagy boszorkánynak, a magának való, szótlan táltos pedig egy szmokingos ló. A (király)lányok és az elrablásukért felelős sárkányok hagyományosabb külleműek, itt is inkább a játékosság, humor a legerősebb minőség a vizualitásban.

A történetben időről időre előkerül egy nem nyíló ajtó, amely korlátot szab a két haramia haladásának, más jelentős díszletelem viszont nincs a bábszínpadon, amelynek feltűnő kék-sárga, felhőmintás, klasszikus paraván ad helyet. A fodros függönyt felhajtva a bábszínpad alatt is ki tudnak nézni a bábok, ami megpörgeti a kergetős jelenetek ritmusát. Megakasztani látszik ellenben az előadás tempóját, hogy az előadás fejezetekre tagolódik.

A két bábszínész a jelenetek között kijön a paraván mögül (a bábok számára sosem nyíló ajtóra kísértetiesen emlékeztető, ám funkcióképes ajtókon), bejelenti a következő jelenetet, és összefoglalja, hogy mi fog benne történni, anélkül persze, hogy minden csattanót felfednének. Úgy vettem észre, hogy ezek a fejezetcímek vagy beharangozások, bár humorosak és közvetlenek, és fel tudják kelteni az érdeklődést a következő jelenet iránt, ebben a háromnegyed órás előadásban mégis kizökkentően hatnak.

Nagyon jól támogatja viszont a játékot Dés András zenéje, amely a hangszerelése révén részben a könnyedséget, bohókásságot erősíti, részben viszont szintén az akciófilmes szuggesztív dallamokat viszi tovább – külön remek a táltos saját, kicsit dzsesszes, kicsit misztikus zenei témája, ez azonnal újra előhívja ennek a némafilmes hangulatú figurának az addig felépített humorát, amikor ismét felbukkan a színen.

A két bábszínésznek, Pfeifer Zsófiának és Varga Péter Róbertnek nincs könnyű dolga, utóbbi az előadás folyamán szinte végig a saját bábjaival folytat interakciót a két bandita játszása közben, Gerzson és Ödön ráadásul az elméleti jellegű vitáikat is rendre azzal próbálják megoldani, hogy előkerülnek a furkósbotjaik. Az előadás előrehaladtával, ahogy a Pfeifer Zsófia által alakított királylányok és a közösen játszott sárkányok is képbe kerülnek, fokozatosan egyre zsúfoltabb és komplikáltabb, többszereplős jelenetek jönnek létre. A béna gengszterek toposz is méltó módon kiteljesedik abban a pillanatban, amikor az egyik királylány előáll egy tervvel, és Ödön feljajdul: „csak tervet ne!”

Veres András szövegének világa bámulatosan konzekvens anélkül, hogy bonyolulttá vagy nehézkessé válna. Többek között még arra is családbarát választ ad, milyen célból rabolnak királylányt a sárkányok (spoiler: hogy a fülüket vakargassák). A legtetszetősebb azonban mégis az a megnyugtatóan mai, optimista és mégis kellően megfontolt befejezés, amelyben a királylányok nem mennek hozzá minden további nélkül a haramiákhoz, és nem is utasítják el őket csuklóból, hanem facilitálják, hogy először is térjenek jó útra. Ezzel esélyt és lehetőséget kapnak, hogy megváltozzanak, de nem nyer azonnali megbocsátást az addigi kriminális múltjuk. A dörzsölt nagymama segítségével lényegében egy sajátos bűnügyi rehabilitációs programban vesznek részt – amelynek végkifejlete a néző fejében persze még így is lehet ásó-kapa-nagyharang. Vagy egy újabb mesteri terv.

Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)

Kelekótya haramiák (Ziránó Bábszínház)

Játszók: Pfeifer Zsófia, Varga Péter Róbert

Írta, rendezte: Veres András
Tervezte és készítette: Rumi Zsófia, Sipos Katalin és Sisak Péter
Zenéjét szerezte: Dés András

Ciróka Bábszínház, Kecskemét (Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója), 2022. jún. 15. kb. 60 néző

Fotók: Éder Vera
close
SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket??

Akkor íratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét küldés!