A kis hableány
Fogi Színház
A kis hableány eredeti története ontologikus szomorúságot áraszt, akárcsak számos másik Andersen-mese. Ez azonban egyáltalán nem gördít akadályt az ilyen-olyan derűs, csillogó átiratok, filmes és színpadi verziók készítése elé. Meghatározó, múlhatatlan sikerű feldolgozása, a Walt Disney-féle rajzfilmmusical 1989-ben született. Ezt évtizedek múltán, tavaly megfejelték egy félórával hosszabb élőszereplős remake-kel. Az élőszereplőset persze nem úgy kell érteni, hogy mondjuk a vízikirályt játszó Javier Bardemet deréktől lefelé átoperálták volna hablegénnyé. Mindenesetre játszó színészek arcát látjuk a lények fején. (A vízikirályi család összejövetelén, a hét lány szemrevételezésekor megérthetjük, hogy a vizek ura a föld minden táján, valamennyi tengerében találhatott magának partnert az utódnemzéshez.)
Az 1989-es A kis hableány a Walt Disney utolsó, kizárólag kézzel rajzolt rajzfilmje volt, amit az animátorok rendkívüli munkával, végtelen precizitással alkottak meg. Csak a polipban végződő tengeri boszorkához hónapokig tanulmányozták a polipokat, a vezető animátor pedig az űrhajósok mozgását kifigyelve, a súlytalanság állapotára alapozva tervezte a figurák víziközlekedését. Egy hosszú hajú színésznő jószerével beköltözött egy átlátszó medencébe, hogy a hajfürtök vízben lebegését is hitelesen ábrázolják. Ilyen fokú gondosságot persze aligha várhatunk el egy színpadi változattól, de azért az mégiscsak lehangoló, hogy a Pesti Művész Színház égisze alatt működő Fogi Színház – amely több évtizedes múlttal és nagy repertoárral rendelkezik – milyen szomorúan igénytelen, szegényes és fantáziátlan módon játssza a darabot újlipótvárosi kisgyermekes családoknak, szombat délelőtt a Budapest Jazz Klubban.
A Fogarassy Bernadett által színpadra írt, Nádházy Péter által rendezett zenés darab – amelyhez a fülnek egyáltalán nem idegen, sőt szinte ismerősnek ható muzsikát Harmath Imre szerezte – látnivalóan nem ide készült, és az is biztos, hogy nem tegnap vagy tegnapelőtt, hanem hajdanában-danában. A játéktér a tyúkketrecre kasírozott, tengert jelző, zöld vonalak közé ragasztott vitorláshajókép és egy kopott fekete paravánfal előtt olyan keskeny, hogy legfeljebb egyesével tudnak elhaladni a szereplők, legalábbis akiknek nem túl széles a jelmezük. A tengeri boszorkát adó, poliplábakban végződő Szabó Zsuzsa azonban minden alkalommal erős küzdelmet folytat a színpadra jutásért. (Nyolc láb sok, David! – amint azt az Igazából szerelem című filmben joggal mondják a polipjelmezre.) Végül fel is adja, inkább fent marad a színpadon, a nézőtérnek háttal, hogy ne lássuk, mint ahogy kisgyerek a bújócskában.
Az alkotók a szereplők megjelenítésénél a rajzfilmből igyekeztek kiindulni. Odáig sajnos nem jutottak el, hogy a Vízikirály három delfin húzta kagylóhéj-tube-on érkezzen, de a hangjával derekasan öblögető Egri László kapott spárgával felkötött hosszú szakállt, olcsón kivitelezett háromágú villát, és a felsőtestét kigyúrtra maszkírozták. Általában is a jelmezek úgy hatnak, mintha iskolai farsangra specializálódott jelmezkölcsönzőből selejtezték volna le. A Ficánka lepényhalat egyébként kedvesen játszó Decsi Milánnak például olyan kosztüm jutott, amelynek félig már leszakadt a farokúszója. Pedig arról nincs szó, hogy cápával került volna összeütközésbe.
Az előadás zenei anyaga teljes playbackről szól. Nyilvánvalónak hat, hogy még csak nem is azok az emberek énekelnek a felvételen, akiket a színpadon látunk. (Amint az előadásról fellelhető néhány fényképen sem fedezhető fel egyetlen személy sem, aki az adott nap szereposztásában benne volt, bár magának az aznapi szereposztásnak sincs nyilvános forrása sehol.) Hogy mások énekelnek, mint akik fellépnek, ezt abból lehet észrevenni, hogy az idősebb szereplők – például a Sebastian nevű rák ruhájában bolondozni igyekvő Fogarassy András – simán ráénekelnek a felvett dalokra a maguk más hangján. A fiatalabbak viszont hozzávetőleg korrekten tátognak rájuk.
Lázasan kutatok az előadásról való emlékeim között, nem tudnék-e mégis valami pozitívumot írásba foglalni. Az Ariel szerepében fellépő Rimóczi Dórában felfedezhető némi természetes báj, de ezt szinte teljesen lerombolja, hogy lefelé szűkülő sellőkosztümjében csak totyorogni tud. Talán az Erik herceget játszó Fogarassy Gergő hat a leginkább színpadidegennek, felnyírt focistafrizurával, olyan jelmezben, mintha csak a királyi felsőt vette volna fel, a hozzá tartozó nadrágba már nem lett volna ideje beleugrani. Inkább nem is keresek tovább, nehogy még kivetnivalókat találjak a produkcióban.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
A kis hableány (Pesti Művész Színház – Fogi Színház)
Szereplők: Rimóczi Dóra, Fogarassy Gergő, Fogarassy András, Szabó Zsuzsa, Decsi Milán, Egri László
Zene: Harmath Imre
Versszöveg: Lénárt László
Jelmez: Várady Zsóka
Átdolgozta: Fogarassy Bernadett
Rendező: Nádházy Péter
Budapest Jazz Klub, 2024. szeptember 28.