A kismalac meg a farkasok

(Vaskakas Bábszínház)

Stuber Andrea, 2020. március

 

A koronavírus hazaparancsolta a színházból a színházcsinálókat és a nézőket, de ők nem hagyják magukat. Az alkotók szinte azonnal nekiláttak, hogy a puszta kamera előtt játszva vagy korábbi belső felvételeiket elővéve elektronikus kapcsolatba lépjenek közönségükkel. A Vaskakas Bábszínház hétvégi matinét hirdetett: vasárnap 11 órakor leülhetnek a gyerekek a monitor elé, hogy megnézzék a győriek egy-egy előadását.

Az első rendkívüli hétvége – egyben az utolsó normális, hiszen az iskolákat és az óvodákat csak ezt követően zárták be – A kismalac meg a farkasokat hozta, Markó Róbert feldolgozásában és rendezésében, Gergely Rozália, Markó-Valentyik Anna és Bora Levente szereplésével.

A kismalac meg a farkasok közismert. Mindenki emlékszik az éhes farkasra, amelyik sunyin, háttal bezsilipeli magát a kismalac házába, aki azonban nem rest a támadót ravaszul csőbe, illetve zsákba húzni, majd eléggé gyengédtelenül leforrázni, minden bizonnyal hanyadfokú égési sebeket okozva az állatnak. A mese alkalmas arra, hogy gyerekszínházi alkotók alapanyagként használják, s kedvükre hozzanak ki belőle friss sztorit és saját mondanivalót. Esetünkben az előadás a barátság fontosságára hegyezi ki a történetet.

Markó-Valentyik Anna, Bora Levente

Elképzelhető, hogy amikor a műsorterv kedvéért jó előre címet adtak a produkciónak, akkor az alkotók még nem sejtették, hogy előadásukban  farkasból csak egy lesz, viszont a kismalac,  az optimista életszemléletű Ildikó mellé felsorakozik Sándor, a varjú, és Evelin, a… nem tudom, micsoda, elkerülte a figyelmemet a közlés, talán macska. (De lehet, csak azért gondolom macskának, mert a pöttyösruhás, gömbölyű fenekű Ildikó malac emlékeztet kicsit Böbe babára, Evelin pedig simán beállhatna mellé Cicamicának a rózsaszín tüllszoknyájában.) Nagyon bájosak a Bartal Kiss Rita tervezte bábok, s a színészek imponáló könnyedséggel, elegánsan mozgatják őket. Markó-Valentyik Anna például elragadóan integet Evelin kezével, és a báb teljes testével tudja érzékeltetni, amikor a figura mórikálja magát.

A Bartal Kiss Rita tervezte tér színeiben harmonikus: zöldek, pirosak és narancssárgák köszönnek egymásnak oda és vissza. Egyszerű is a díszlet, voltaképp csupán egy asztal, a helyszín tehát konyha is lehet akár, különböző edényekkel, amelyekből az optimista Ildikó malac jókat falatozik. Érdekes kiegészítő elem egy keskeny, magasba törő létra, amely néhány gumiszállal beszőtt kör alakzatában végződik, hogy a színészek olykor ablakként vagy lombos faként alkalmazzák.

Gergely Rozália

A cselekmény azon alapul, hogy az esőzésre tekintettel fedél szükségeltetik Ildikó számára. Valami rusztikus és romantikus házra vágyik. Sándor, a varjú – aki valójában szárnyatlan madárbáb, de Bora Levente két tenyere jóvoltából tud repülni – borúlátó. Szerinte Ildikó az énekével fel fogja verni Imrét, a vérszomjas farkast. Ám a vérszomjas farkas, Farkas Imre, csak késleltetve érkezik, előbb Ildikó, az optimista malac még több ízben beleveti magát a házépítési projektbe. Először nádból dolgozik, de az nem elég biztonságos. Sándor, a varjú azt javasolja Evelinnek, játsszanak olyat, hogy Evelin legyen Imre, a vérszomjas farkas, aki egyszerűen elfújja a nádházikót. (Barát létére Sándor itt igazi intrikusként viselkedik.) Miután a faház sem válik be, végül a mesékhez illő harmadik kísérletre Ildikó téglaházat kerít magának, és szerencséjére Imre, a farkas csak ekkor jelenik meg a színen. Különösen bájos vonása Imrének, a bábnak, hogy igazi farkasfog szalagból készült a farkasfoga.

Az előadás mindenekelőtt játékos, pergő ritmusú, kicsattanóan vidám. A három színész változatos 2+1 felállásokban variálja a szociometrikus helyzeteket. A játékosságba a kisgyerekek számára korántsem ismeretlen Nem! De! Nem! De! Nem! De! forgatókönyvű viták éppúgy beletartoznak, mint a dialógusok mohácsis jellegzetessége, miszerint a szereplők odateszik mondataik végére a keresztnevét annak, akihez beszélnek. Energikusan és élvezetesen járul hozzá az előadáshoz Cseri Hanna e.h. zenéje, számai, amelyeket a szereplők több szólamban énekelnek.

Imre, a farkas – aki önnön dala szerint gonosz, ezért nincsen csaja – legalább annyi i betűvel kezdődő női nevet ismer, mint Székely Csaba a Bánya-trilógiájában, de bezzeg Ildikóét nem képes megjegyezni. Úgy bűnhődik ezért, plusz az életellenes támadásáért, hogy szürke farkas létére pink színű kopasz farkasként kerül elő a leforrázásból. És hiába is tér majd vissza falkájával, Ildikó malacot a barátai meg fogják védeni. És akkor a társaság békésen falatozhatja a répapecsenyét és a korpatortát.

Holnap (március 22-én délelőtt) az Ózt adja a neten a Vaskakas Bábszínház.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Markó Róbert: A kismalac meg a farkasok (Vaskakas Bábszínház)

Játsszák: Bora Levente, Gergely Rozália,  Markó-Valentyik Anna

Tervező: Bartal Kiss Rita

Zene: Cseri Hanna e.h.

Rendező: Markó Róbert

Vaskakas Bábszínház Youtube-csatornája, 2020. március 15.

Fotók: Orosz Sándor