Sárkányölő Sebestyén

(Bóbita Bábszínház, KL Színház, Magamura Alkotóműhely)

Stuber Andrea, 2020. július

 

Valószínűleg nem mindegy egy vásári bábjáték típusú gyerekelőadásnak, hogy a városka főterén játsszák el egy nyári délelőtt, vagy a szeszélyes július miatt be kell húzódni a művelődési ház balett-termébe. Ámbár a közös produkcióként létrejött Sárkányölő Sebestyén annyira biztos lábakon áll, hogy meg sem kottyant neki a környezetváltozás, az előnytelenebb helyszín. Sőt, váratlanul hasznot húztunk a balett-teremből, mert az oldalsó fal tükreit nem fedték le, így néha véletlenül megláthattuk, hogyan dolgozik a paraván mögött a színész. Az is egy csuda.

Míg a közönség gyülekezett, a két színész, a győri Markó-Valentyik Anna és a pécsi Czéh Dániel előkészültek: ujjaikat, kezüket tekergették – úgy látszik, bábszínésznél ilyen a „beéneklés”. Ezenközben egy elsősoros nézőfiú rögtön le is fordította angolra a címszereplő nevét: Dragonkiller Sebastian.

A történetet író Markó Róbert az ismert magyar népmeséből indult ki. Itt-ott átszínezte a részleteket – például csökkentette a sárkányfejek számát –, és jó előre szerelmet szőtt Sárkányölő Sebestyén és a Szomszéd Király lánya között, elvégre úgyis egy pár lesznek a végén. A játék kereteként egy – azt hiszem – roma bábjátékos párt ismertünk meg, ők láttak vendégül bennünket az utazó bábszínházukban, amit még a dédipapa alapított és hagyott rá az utódaira. Végtelen természeteséggel és kedvességgel fogadták az érkező nézőgyerekeket.

Markó-Valentyik Anna és Czéh Dániel játékosságának gazdag lehetőséget teremt ez a szövevény: könnyedén közlekedtek a játszó személy és a játszott figura között, reflektálva a színházi helyzetre. Nem mulasztották el érzékeltetni a két bábos, Vanda és Tibor szeretetteljesen piszkálódó kapcsolatát, és mindenekfelett a játékkedvük, örömük volt magával ragadó. Czéh Dániel például, miután Sárkányölő Sebestyénként több métermázsa patkóból kardot kovácsolt, igazán nem félt használni. Olyan elánnal döfködött fegyverével, mintha a saját kisfiú énje költözött volna bele a kékhajú báb alakjába. Legalább ekkora élvezettel esett el a harcmezőn, hosszú haláltusa után a sárkányjelmezek mögött rejtőző Markó-Valentyik Anna. Egyfejű sárkányként úgy festett, mint egy megvadult tipi. Hétfejűként pedig már egész indiánfalunak látszott.

Magát a bábszínházat, amelyet Boráros Szilárd tervezett egyszerűre és patinásra, marionettbábokkal népesítették be a színészek. Noha csak négy kezük van, nem mertem volna megszámolni játék közben, mert biztosan nagyobb eredményre jutottam volna.

Boráros Milada rendezésébe belefért egy morzsányi költőiség is. Az pont az a pillanatnyi csend, amíg a hősök álmai – egy birkanyáj, egy domb szőlő vagy egy halászbárka – megelevenedtek és lassan lejöttek az égből, a bábszínpadnyílás tetejéből. Csak hát ezek a három hősök, a három különböző fejformájú fiúk haszonlesőnek és semmirekellőnek bizonyultak. Vágytak valamire, megkapták és elönzőzték. Nem csoda, ha kővé változtatta őket az, aki megtehette.

Czéh Dániel, Markó-Valentyik Anna

Markó-Valentyik Anna Vandája egy ponton – amikor a kis Sebestyén csecsemő oázva felbukkant a halász csónakjában – előhozott egy Gábor nevű bábot, amit még a dédipapa csinált. Gilisztának, esetleg csigának néztem, a színésznő mindenesetre remekül mozgatta és elragadóan halandzsázott-gurgulázott hozzá. Czéh Dániel Tibije szerint ugyan semmi keresnivalója nincs ennek a bábnak a történetben, de az ember ne vitatkozzon ilyesmin az asszonyával, pláne ne egy bábszínpadon. Mindenesetre leszögezem, hogy ez a Gábor nevű giliszta vagy csiga oly remek bábfigura, hogy maga is megérne egy misét vagy mesét.

Sárkányölő Sebestyénünk természetesen legyőzte az összesfejű sárkányokat, és evvel ki is szabadította mind a 999 elődjét, aki elindult a Szomszéd Király lányának rozmaringerdejébe, hogy ott a próbát kiállja. Igaz, amikor a fogságba esett aspiránsok végre elhagyhatták dobozvermüket, akkor úgy tűnt, hogy egyikük nem bírta kivárni a szabadságot, hanem már előbb felakasztotta magát, de ez csak a sorbábok zsinórjainak összegabalyodásából adódott.

Ha érdekel ez a terület, a friss írások, tartalom, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre! Köszönjük:-)!

Az előadást gyerek és szülő egyformán élvezte, én személy szerint útravalót is kaptam, amikor Czéh Dániel kireptette a bábját áldásosztásra a közönség soraiba. Ezt szakmailag úgy hívjuk, hogy pilárizás – mondta fennhangon. Nem is nagyon lepett meg, hogy a pécsi mester, Pilári Gábor beleihletődött ebbe a jókedvű bábelőadásba.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Markó Róbert: Sárkányölő Sebestyén (Bóbita Bábszínház, KL Színház, Magamura Alkotóműhely)

Játsszák: Czéh Dániel és Markó-Valentyik Anna

Látványtervező: Boráros Szilárd
Koreográfus: Markó-Valentyik Anna
Zeneszerző: Takács Dániel
Rendező: Boráros Milada

Madách Imre Művelődési Központ, Vác, 2020. július 19., kb. 25 néző