Évadnyitó fesztivál
Kolibri Színház
Van abban valami megnyugtató biztonság, hogy a színházi évad kezdetének bízvást tekinthetjük a Kolibri Színház szezonnyitó fesztiválját. Már több mint harminc éve, hogy minden szeptember első szombatján egész nap ott lehet időzni családilag, kisgyerekekkel a színes, (fúvós)zenés forgatagban, ahol egymást követik a gyerekelőadások. Közben rendre megidézik Kemény Henriket és az általa teremtett, máig élő Vitéz László játékhagyományt is.
Persze a kezdeti közönség már rég kinőtte a programot. Mostanában sokan közülük már nyilván a gyerekeiket hozzák a Jókai térre. Ám akadnak olyan (gyerek)kortalan nézők, akiknek érdeklődése/foglalkoztatottsága hosszas-hosszan kitart. (Ilyen például Szűcs Katalin Ágnes szerkesztő, aki a nap végi szakmai beszélgetést szokta vezetni.)
Vannak rendszeresen visszatérő fellépők, Écsi Gyöngyi szlovákiai Árgyélus Meseszínháza például, amely már a 2017-es fesztiválon is a most előadott Szőlőszem Kálmánnal vonta játékba a gyerekeket. Vagy Pályi János, aki idén épp úgy az elátkozott malomba küldte be Vitéz Lászlóját, mint a 2020-as évadnyitó fesztiválon. Törzsvendégnek tekinthetjük a pécsi Pilári családot is, az ő MárkusZínházuk szintén rendszeresen tiszteletét teszi ezen a rendezvényen.
Az idei, szép napos időt hozó fesztiválon a Kolibri Hölgy és a Kolibri Úr szerepét Farkas Éva és Csernák Norbert töltötték be, ők konferálták fel a műsorszámokat, házigazdai színezettel a hangjukban. Délelőtt a közönség a Keleti István Művészeti Iskola végzett hallgatóit láthatták a Ki a legjobb manó? című előadásukkal. Ezután a Kabóca Bábszínház következett a Miú és Vau kétszemélyesével, Benkő Zsuzsannával és György Zoltán Dáviddal. A Kolozsi Angéla rendezte veszprémi produkció jól bevált darab – 2018-ban a Magyarországi Bábszínházak Találkozóján is szerepelt Kecskeméten –, s most a Kolibri Fesztivál szokásos napvégi díjátadóján a Kabóca színészei átvehették a hagyományosan odaítélt Michel Indali-díjat ezért a munkájukért.
Magam a délutáni „műszakra” érkeztem a Kolibri Színház előtti rendezett, a gyerekek örömére szökőkútszerűséggel is ellátott Jókai térre, ahol megtelt széksorok várták a MárkusZínház Laci királyfiját. Pilári Lili hangszeres belépője után Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor a nézőtér felől közelítették meg a színpadot, s mielőtt meséjükbe belevágtak volna, hosszan évődtek-játszadoztak a közönséggel. Pilári Gábor mindig elemében van, ha a gyerekekkel vagy a szüleikkel lehet kommunikálni, s ízes tréfái nemritkán a felnőtteken – még kevésbé ritkán a partnernőjén – csattannak. Ennek is lehet talán haszna – a gyerekközönség megtanulhatja, hogyan kell az ilyen-olyan tréfákhoz jó képet vágni.
Laci királyfi története megmentős kaland: a legkisebb fiúnak a nővérei után kell erednie, miután ő maga volt az, aki meggondolatlan módon a föld alá süllyesztette őket egy könnyelmű kívánsággal, amely teljesült. A királyi szülőket játszó Vajda Zsuzsanna–Pilári Gábor alkotópáros a bábokhoz, kellékekhez színes, vastag posztót vagy darócot vett igénybe. Ezek a darabok sapkaszerűségként indulnak, aztán hegyes- meg krumpliorrú bábfigurákká csomagolódnak ki. Lesznek belőlük Boglárka, Viola és Rozmaring nevű királylányok – jószerével ott születnek a nézőgyerekek ölében. Király apjuk szerint ugyan nem szép lányok, hanem jaj de csúnyák, de ez nem érdekli a fejük számában különböző sárkányokat, akik szemet vetettek rájuk. Volt a viadalnak egy meglepő pillanata, amikor is a Vajda Zsuzsanna játszotta kétfejű sárkány legyőzte Laci királyfit. De hiába. A közönség, amelynek addigra már alaposan megoldotta a nyelvét a két színész, megvétózta az eredményt és Lacit hozta ki győztesnek.
A fesztiváldélutánon két olyan fellépőt láthattunk a továbbiakban, aki igazi nagyágyúja a vásári bábjáték műfajának. Fabók Mariann az egyik, aki a Fabók Mancsi Bábszínháza Vitéz László és Vas Juliska című előadását hozta. Ezt a darabját egy évtizede mutatta be a színésznő – itt írtunk róla –, tehát immár tízéves a Vitéz Lászlóhoz oly szépen illő hősnő, aki semmiben sem marad el az ördögöket, kísérteteket és halálos figurákat csépelő párjától.
Pályi János – aki maga a kaposvári BábSzíntér – szintén jeles Vitéz László-ista. Még bele sem kezdett a Vitéz László és az elátkozott malomba, máris meghódította a gyereknézőket egyenként (akiket kiszólított) és mindösszesen. Még ehhez képest is kivirulni hallatszik az egész ember, amikor bevonul a paraván mögé és kezébe kapja bábjait. Lendülete, dinamizmusa, szerephangjainak változatossága, jól kiszámított humora hatékonyabb fegyver, mint akárhány palacsintasütő.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
A Kolibri Színház XXXIII. évadnyitó fesztiválja, Jókai tér, 2024. szeptember 7.
Fotók: Kolibri Színház – Bárdi Gergő
