Kötmese
(Trainingspot Társulat)
Turbuly Lilla, július
Az idei Soltis Lajos Országos Színházi Találkozón külön szekciót alkottak a Sloszt Diák (gyermek-, ifjúsági és színházi nevelési) előadások, amelyekre (ahogy az összes többi előadásra is) a celldömölki gyerekek, fiatalok ingyen mehettek, és szerencsére éltek is a lehetőséggel, többnyire teltházakkal mentek ezek az előadások is. A fesztivál Solténszky Tiborról elnevezett különdíját a zsűri a közülük kiválasztott legjobb gyerekelőadásnak, a Trainingspot Társulat Kötmeséjének ítélte.
Gimesi Dóra Csomótündére óta tudjuk, hogy fonalakról mesét szőni, ha a házasságoknak nem is, a bábszínházaknak jó ómen lehet. De láthattunk már fonalas-gombolyítós csecsemőszínházi előadást is, az Álomszövőket a Kabóca Bábszínháztól, és akkor a mitológiai alapról, Ariadné történetéről még nem is szóltunk.
Kapcsolatokat szálaz szét és gombolyít fel a Kötmese is, amelyet a 9-11 éves korosztálynak ajánlanak, kissé fölfelé kalibrálva a célközönséget, talán a tematika miatt. 6-7 éves kortól követhető, élvezhető mesét látunk, és ebben az életkorban már lehet beszélni az előadás központi kérdéséről, a halálról, elmúlásról is.
Igaz, a keretjáték inkább nagyobbaknak, sőt, elsősorban felnőtteknek szól. Egy fiatal pár (Jobbágy Kata és Ivák Bence a két szereplő) „dobozol”. Egy lakást ürítenek ki, a szomorkás feladat pedig előhozza a nő gyerekkori emlékeit. Hogy felvidítsák magukat és egymást, játszani kezdenek. A keretjáték kissé nehézkes, a színészek sem mozognak benne túl magabiztosan, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Jobbágy Kata helyenként hadar, mintha minél előbb túl akarna esni ezen a részen. Keveset tudunk meg a helyzetről, a szereplőkről, kicsit légüres térben zajlik ez a dobozolás, ez az érzet azonban azonnal megszűnik, amint elkezdik eljátszani a nő gyerekkorát.
Ami a díszletet és a kellékeket illeti, igazi szegényszínház a Kötmese, nem kell hozzá más, csak egy halom kartondoboz, pár gombolyag fonal, egy pár kötőtű meg egy pulóver. A kislányt és életének fontos szereplőit különböző színű és nagyságú gombolyagokkal jelenítik meg. A kötözködő szomszédokat kötőtűk, az érdes modorú Pulcsi bácsit pedig egy szúrós pulóver.
A színlap nem tüntet fel írót, minden bizonnyal a rendező és a színészek írták a szöveget. A történet nem bonyolult, ám annál súlyosabb: a kislány nemrég került a nagymamájához, és várja vissza a szüleit. Felnőttként gyorsan átlátjuk, hogy hiába. Közben megismerkedik a szomszédokkal, a barátjával pedig kisebb vándorútra indul a környéken, hogy megkeresse azt a furcsa nevű helyet, Teterezs-t (kéretik visszafelé elolvasni), ahol a nagymama szerint rátalálhat a szüleire.
A Kötmese – hasonlóan több, a közelmúltban született gyerekelőadáshoz, mint a celldömölki Hantocska vagy a kolibris Esznek-e a halottak epertortát? – a halálról beszél a gyereknézőknek. Polcz Alaine (aki Markó-Valentyik Anna monodrámájának köszönhetően szellemében maga is jelen volt a Soltis Fesztiválon) valószínűleg elégedett volna azzal, ahogy erről ez az előadás beszél. A nagymama a hallgatás után eljut a direkt kimondásig, de nem maradnak el a vigasznyújtás talán elkoptatottnak, talán patetikusnak hangzó sztereotípiái sem a szeretteinkkel minket összekötő, elvághatatlan fonálról és a fölénk kerülő csillagokról. Amelyeknél jobbat mondani (főleg egy gyereknek) nem nagyon tudunk.
Bora Levente érzékeny rendezése és a két színész játéka azonban fedezetet ad ezeknek a közhelyeknek. Gyereket, sőt, óvodás-, kisiskolás gyereket játszanak, felszabadultan, maníros gyerekeskedések nélkül, itt már rátalálva a jó ritmusra. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy Jobbágy Kata még itt is gyorsabb, mint Ivák Bence, de ez itt már a két karakter eltérő habitusaként értelmezhető, és nem megy az érthetőség, követhetőség rovására. Ők elevenítik meg a többi szereplőt is (a nagymamát, a szomszédokat, Pulcsi bácsit) jó váltásokkal, egy élő közösség benyomását keltve. Humorral, kedves iróniával ábrázolják a lakóközösségekből ismert alakokat, és nagyon jól működik a kislány és a kisfiú közötti kémia is – ha már fonalak: érezni, hogy ők ketten rendesen egymásba gabalyodtak.
Ami pedig a mese kézműves részét illeti, gyerek és felnőtt biztosan szívesen előkeresi otthon azt a bizonyos dobozt, amelyben maradék fonalak, rég félbehagyott sálak, pulóverek várják a feltámadást.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Kötmese (Trainingspot Társulat)
Játsszák: Jobbágy Kata és Ivák Bence
Drámapedagógus: Manyasz Erika
Rendezte: Bora Levente
Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó, Celldömölk, 2019. május 25., 40 néző
