Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém
Nézőművészeti Kft.
Gabnai Katalin
2021. július 24.
Készültem erre. Készültem nagyon, mert Gyulay Eszter senki máséhoz nem hasonlítható, egyszerre áttetsző és kristályos szerkezetű szerkesztői-rendezői világával volt már találkozásom (lásd pl. a Nézőművészeti Kft. Kalap című játékát), s napokig hordtam akkor annak az örömét. Hallottam azt is, hogy Szenteczki Zita emlékezetes előadást rendezett a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban a népszerű festő-író-grafikus művész, Dániel András könyvéből, de azt sajnos még nem láttam. Láttam viszont két másik, félig-meddig bábos előadást, amiknek az volt a legfőbb tanulsága, hogy Dániel András szövegeit pokolian nehéz, sőt, balesetveszélyes alkotói feladat közönség elé vinni, legyen bár megfelelő szakmai bátorság és emberi jóság is a háttérben. Úgyhogy ennek a felvételnek a megnézését mindig áttoltam a következő hetekre, de titokban reménykedtem. S most örvendezem.
Az a dió, aminek belsejében él e filozofikus bohócjáték, e gyermekien abszurd papás-mamás két főszereplője, Kicsibácsi (Katona László) és Kicsinéni (Jankovics Anna), meg Imike, a gyerekükként szeretett Bádognyúl (Jaskó Bálint), nem nyitható fel kalapáccsal. Óvatos közelítést igényel, különben zárva marad és elgurul vagy ripityára törik. Fontos tehát a játékot fölvezető készületi idő, az ismerkedő csönd, melynek során a finoman adagolt fényben és az előmászó zajok során (fény és hang: Ács István) föltárul a Játéknap Csapat deszkaszálakból összeillesztett, tökház intimitású szobácskája. Itt üldögél és filozofálgat kopott, csíkos pizsamájában Kicsibácsi, s repkedi őt körül valami hálóingfélében Kicsinéni, megerősítve vagy ellenpontozva az aznapra jutó bámészkodások ujjhegyen billegő tanulságait.
Pirityi Emese találékonyan használható jelmezeinek meleg otthon szaga, nyugalomillata van, s a rolleron vagy tán gördeszkán gördülő Imike is csak annyira bádognyúl, amennyire minden kisgyerek lemerevszik, ha odakint az Engesztelhetetlen kislány hívja megint „pattankázni”.
A megúszhatatlan identitáskeresés még épp elviselhető, de izgalmasan nyomasztó szinten fon be minden rácsodálkozó percet. Gyulay Eszter nagyszerűen válogat Dániel András írásaiból, Marton Róbert zenéje pedig hol fagottfutamokkal, hol xilofonpöttyenetekkel, hol hirtelen megugró, fölzúduló ragtime vagy rock muzsikával támasztja meg azokat a pillanatokat, amikor az ember körül megnő a világ, s az arra tapadó figyelem elzsibbasztja és elámítja. A szemlélődő rémület megszokott honában vagyunk, amikor családi sétáink során „repedéseket” gyűjtünk, vagy épp két „mindegy” helyébe próbáljuk beleképzelni magunkat. Megtanuljuk, hogy a titkok természetesek. Csak legyen, aki a miniatűr kütyükkel végbe vitt kávészertartást ekkora ünnepélyeséggel éli meg, a csúzlit ilyen boldog bűntudattal adja át a következő nemzedéknek, és ilyen eleganciával tud lemondani marhaságnak bizonyuló, no de addig örömet adó, fantasztikus terveiről.
A morfondírozások közben, Méhes Csaba mozgástervezői segítségével, magas színészi szinten kivitelezett, szabályos bohóc-antrék születnek. Ilyen a huszonvalahány gombóckát egyszerre szájába pakoló, majd azokkal megküzdő Katona László klasszikus lazzója, vagy a holdként kezelt papírlámpabúra fölszereléséhez Jaskó Bálint által használt létra röhögtető artistamutatványa. A létezés fölfoghatatlan észlelését, s a vele járó riadtságot természetes állapotként kezeli itt mindenki. Nem csodálkozunk, amikor Kicsibácsi közli, hogy számára egészen megszokott időtöltés elképzelni egy csomó, sehova nem nyíló kaput, majd aztán mégiscsak megnyitni egyet-egyet, s időnként elálldogálni ott, a sehovában.
Az a legérdekesebb, hogy az az éteri tisztaságú idő, ami ebben a képzelményekkel teli előadásban átélhető, nem csupán felnőtt fejjel élvezhető és érzékelhető. Kisebbekre is úgy hat, mint az oxigénadagolás. Bár a műsor szórólapja jelzi, hogy ez a játék „nemcsak felnőtteknek” szól, vagyis a csapat érettebb korú közönségre is számít, a közönség soraiban ülő gyerekek nevetéséből és egyéb reagálásából kitetszik, hogy ők is pontosan – nálunk talán még jobban is – követik a filozofikus kalandok buktatóit.
A Marton Róbert és Dániel András által írt dalszövegek közösségben is énekelhetők, és magányos, konyhai dudorászásra is alkalmasak. A csapatmunka ereje hatja át az egész produkciót, de egyéni feladatokat is kap mindhárom fellépő. Katona Lászlót és Jaskó Bálintot sokszor láttam már jónak, de bevallom, az elragadtatással nézett, nagyszerű Jankovics Annával alig találkoztam. Mint szolnoki színésznő, drámainstruktorként végzett 2016-ban, Molnár Piroska és Bagó Gizella osztályában. Keresni fogom az alkalmat, hogy újra láthassam.
A Nézőművészeti Kft.-nek ez a 2020 novemberében bemutatott, majd utána sokáig kényszerűségből jegelt produkciója, Gyulay Eszternek ez a Dániel András három mesekönyvéből színpadra alkalmazott és rendezett műve alighanem kultikus eseménnyé válik majd. Ritka minőségű színház.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Dániel András: Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém (Nézőművészeti Kft.)
Színpadra alkalmazta és rendezte: Gyulay Eszter
Szereplők: Katona László, Jankovics Anna, Jaskó Bálint
Jelmez: Pirityi Emese
Díszlet: Játéknap Csapat
Bútor: Redone Projekt
Mozgás: Méhes Csaba
Zene: Marton Róbert
Dalszöveg: Marton Róbert és Dániel András
Fény, hang: Ács István
Online előadás, felvételről
