Minden egér szereti a sajtot
Újszínház
Amikor Urbán Gyula közel ötven évvel ezelőtt megírta a Minden egér szereti a sajtot című rádiójátékot, vállaltan a Rómeó és Júlia lebegett a szeme (vagy a füle) előtt. Meséjében az egymást ki nem állható, sőt egymás létét is tagadó fehér és szürke egerek ifjú sarjait célozta meg Ámor a nyilával. A fehér egérlányka, Fruzsina és a Soma nevű szürke egérfiú annak rendje és módja szerint egymásba szeretnek, dacára szüleik ellenségeskedésének.
Az Újszínház Minden egér…-bemutatóját jegyző Háda János (rutinos gyerekszínházi rendező) tovább is ment a Rómeó és Júlia vonalán, amennyiben a Shakespeare-dráma komplett jeleneteit vendégszerepelteti az előadásban. Fruzsina és Soma között nemcsak az első látás teremti meg a vonzalmat, de az is kiderül, hogy van közös vonásuk: mindketten épp a Rómeó és Júlia egérváltozatának kötetét olvassák. A lyukakkal szaggatott sajt(műhely)ház egyik kör alakú rése erkélyként szolgál az erkélyjelenethez, így a két fiatal színész (Bátyai Éva és Kazári András) előadhatja a szép dialógus finoman egerekre igazított verzióját. Ezt megelőzően az ismerkedő szcénát is megkapják, bár bál nélkül. Aztán még azt a jelenetet is felismerhetjük, amikor a fantasztikus éjszaka után a kölcsönös szerelemre ébredt fiú a barátaival találkozik. Ez a dramaturgiai eljárás mindenesetre kedvez a színészeknek, hiszen mégiscsak jobb feladat Shakespeare-szöveggel birkózni, mint azt kérdezgetni egyre, hogy „Megpuszilhatom-e a fülecskédet?”
Ami a helyszínt illeti, Kiss Beatrix díszletének van némi szedett-vedett jellege az elszórt műsajtdaraboktól. A lyukacsos sajtházból egy szobabelsőrészletet vittek színre, egy sarkot, amelynek aljában egérlyuk és arányosan nagy konnektor látható. Jobbra jókora fém szék magasodik, hogy az alatt tanyázhasson nem túl esztétikus rumliban a szürke egércsalád. Egy elragadó elem felfedezhető – ha jól látom, de nincs igazán jó rálátás a nézőtérről –, a kerek ebédlőasztal teteje nem más, mint egy Mackó-sajtosdoboz fedele. Az egerek küllemét a jelmezeket is tervező Kiss Beatrix az egérszínnek megfelelőn képzelte el, különösebb faxni nélkül; fehér, illetve szürke parókákkal és ruhákkal.
Az az egy furcsaság észrevételezhető, hogy a hímnemű egerek hajpántos füle vastagabb, masszívabb, mint a nőnemű egereké. Nem tudom, talán arra utal ez, hogy a férfiak erősebbek, és majd ők védik meg az asszonyokat, ha kell. (A legutóbbi Minden egér szereti a sajtot esetében még egyenjogúságot tapasztaltam a fülek terén.) A darabban azonban nem ilyen a férj-, illetve feleségábrázolás. Incze József tutyimutyi szürke egércsaládfőként már testtartásában is behódoló, míg a feleségét Timkó Eszter fakanállal fenyegetőző, harsány, ellentmondást nem tűrő asszonynak állítja be.
Az ellentétes oldalon Nemes Wanda fehér egéranyukája egy másik sztereotipiát mutat be: ő a doromboló, magát mórikáló nő, aki azonban kétségkívül harmonikus házastársi kapcsolatot ápol a Vass György alakította elegáns, albinó úriegérrel. Egereink helyenként énekelnek (az eredeti, Gulyás László szerezte dalokat), táncolnak is hozzá, bár a koreográfiák nemigen látszanak meghaladni a „majd a próba után összedobjuk” szintet. (Itt jegyzem meg, tudni kell, hogy ha egy páros érzelmes kettőst ad elő, előremeredve, Nézd, milyen a hold! szöveggel, akkor a gyereknézők serege okvetlenül hátat fog fordítani a színpadnak, hogy ő is megnézze azt a holdat.)
Az újszínházi előadás erős retró jellegével, nagy hangsúlyokat kitevő gyerekszínházias színészi modorával valamelyest szembeszegül a narráló és kommentáló páros, Jozefina (Orosz Csenge) és Zakariás (Nagy Péter János). Ők a Verkli Fehér Egércirkusz képviseletében egy sparheltszerű, meleg hangú verklivel járják a világot, keresik a lelécelt fehér egércsaládot. A színészpárosnak nincs könnyű dolga. Talpalatnyi helyük is alig akad a Bubik István Stúdiószínpadon, mivel beszorulnak a függöny és a nézőtér első sora közé. Minden nehézség és álszerep ellenére Orosz Csenge figyelemreméltó képességekről tesz tanúbizonyságot. Egyrészt hihetőnek hat a cirkuszi artistanő szerepében, másrészt pedig magabiztosan irányítja az úgynevezett interaktív betéteket. Eleinte persze csak amolyan kamu interaktivitás ez: az ugye kezdetű kérdésekre hangos igent váró. Ám idővel a fiatal színésznő beljebb megy, és a második rész elején már valósan és sikerrel kommunikál a gyerekközönséggel. Azt kérdezi, vajon mi történjen a továbbiakban, ha itt ez az áldatlan helyzet, hogy a két egér nem hagyományos szerelmi kapcsolatát senki nem tolerálja. Mellettem egy csillámló csizmájú kislány azt mondja: legyen az a megoldás, hogy rendesen megismerkednek és összebarátkoznak a szülők. Igaza van. Ez biztosan jobb megoldás, mint ami itt történik – mintegy szembeszegülve a gyermekvédelmi törvénnyel –: hogy ugyanis a nagy Macskamágus a szürke egérfiúcskát fehérré, a fehér egérkislányt pedig szürkévé varázsolja. Ráadásul hiába. Még jó, hogy végül minden eligazodik. Mert – ahogy azt már Brecht megmondta – kell jó végnek lenni, kell, muszáj.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtót (Újszínház)
Zene: Gulyás László
Szereplők: Nagy Péter János, Orosz Csenge, Bátyai Éva, Kazári András, Timkó Eszter, Incze József, Nemes Wanda, Vass György, Jánosi Dávid
Díszlet-jelmez: Kiss Beatrix
Rendező: Háda János
Újszínház, 2022. december 28., kb. 70 néző
