Időfutár (Pesti Magyar Színház)

Puskás Panni, december

 

Időparadoxon, porszem a gépezetben, avagy hogyan változik meg a világ, ha egy kiskamasz véletlenül kétszáz évet ugrik a történelemben visszafelé. Ebből talán valami jó is kisülhetne, de a hepiend mégis az, hogy marad minden a régiben.

Nem véletlen, hogy a Pesti Magyar Színház gyerek- és ifjúsági színházi előadásának anyagául az Időfutárt választotta. Akinek van általánosiskolás-korú gyermeke, az tudja, ám mások számára talán nem teljesen egyértelmű a szövegnek a magyar gyerekirodalomban betöltött szerepe. Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea közös alkotása, meglepő módon rádiójátékként indult hódító körútjára 2012-ben. Azért mondom, hogy meglepő, mert ki gondolná, hogy a kétezertízes években, a Youtube-videók világában ennyi gyerek képes végighallgatni hosszú hangjátékokat, hogy aztán az azokból készült regényeket is egytől egyig elolvassa, és mennyire nagyszerű dolog ez tulajdonképpen. Az Időfutár könyvsorozat jelenleg a hetedik résznél jár, a Pesti Magyar Színház pedig a második színpadi adaptációja a regény bécsi történetszálából írt drámaszövegnek. A szerzők a debreceni Csokonai Színház felkérésére változtatták színpadi szöveggé az Időfutárt azzal az igénnyel, hogy a sztori érthető legyen azok számára is, akik a sorozatról soha korábban nem hallottak.

Döbrösi Laura

A tizenöt éves Hanna, az Időfutár főszereplője osztályával múzeumlátogatáson vesz részt, ahol a kiállított Kempelen Farkas-féle sakkautomatát legyőzi egy partiban, aminek hatására visszarepül az időben, és Kempelen dolgozószobájában találja magát. Az időzítés is tökéletes, hiszen éppen ekkor próbálja leleplezni az Osztrák-Magyar Monarchia csendőrsége Kempelenék szabadkőműves összeesküvését, amelynek így Hanna is részesévé válik, ezért menekülnie kell. Fiúruhában cselédnek álcázza magát a bécsi színháznál, ahol épp Mozart A varázsfuvola című örökérvényű klasszikusának próbái folynak, és amelynek bemutatója egy szerencsétlen véletlen miatt veszélybe kerül. Öröm a sok nehézség között, hogy térerő-lefedettség a XVIII. században is van, így Hannát barátai nemcsak arról tájékoztatják, hogy az elmulasztott bemutató miatt minden kezd megváltozni 2018-ban – Magyarország szép lassan átalakul Ausztriává –, hanem segítenek is neki visszajutni a jelenbe.

Mindez pedig fordulatos, kalandos jeleneteket eredményez, amelyek néha talán túlbeszélik kissé a történetet. A korszerűséget hangsúlyozza például az, hogy Hanna barátai videóhíváson keresztül jelentkeznek be időről időre a jövőből. Ugyanakkor mintha ez feleslegesen sokszor történne meg, pláne, hogy Hanna tájékoztatja őket épp aktuális helyzetéről, amit a színpadi történésekben már úgyis láttunk korábban. Az Időfutár keveset bíz a színházra és a játékra, és túl sokat a szövegre, amely ránehezedik a két és félórás előadásra, és sokszor illusztrációvá változtatja a színészi alakításokat.

Döbrösi Laura, Blahó Gergely

Tasnádi Csaba rendezésének nagy erénye a humora, amelyhez a fiatal nézők remekül tudnak kapcsolódni. A humor megjelenik a színészi játékban, Gémes Antos mamlasz Sándorként, Blahó Gergely hiú és nyápic Benedictként vagy Tóth János Gergely álmatag Mozartként egyaránt lökött, vicces figurák. És jól működik a nyelvi humor is: Mária Ludovika (Bede-Fazekas Anna) császárné elegáns francia kifejezéseknek értelmezi Hanna 2010-es évekbeli szlengjeit, és ötödszörre meg hatodszorra is lehet rajta nevetni, amikor azt mondja, hogy bakker.

Döbrösi Laura Hannája kissé habókos, de igazi vagány csaj. Rövid haja és csíkos harisnyája nyilvánvalóvá teszi, hogy van saját egyénisége, igénye arra, hogy a többiektől különbözzön, emellett viszont sakkversenyeket nyer, és az osztály egyik legnépszerűbb diákja, szóval minden megtalálható benne, amivel egy kiskamasz szívesen azonosulna egy iskolai közösségben. Nem mondható el ez barátairól, akik közül Bulcsú (Dobai Attila) okos ugyan, de nem elég menő, Szabika (Pásztor Ádám) menő, de nem valami okos, és ott van még Zsófi (Kádas Petra), aki menő is meg okos is, csak mozgássérült, de szerencsére ez teljes evidenciával jelenik meg az előadásban, és Zsófinak sem ez válik első és egyetlen, legfontosabb ismertetőjegyévé. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, és nem is kérném számon az Időfutáron a dolgot, de azért elgondolkodtam azon, milyen jó lenne, ha egyszer egy előadásban a kerekesszékes szereplő nem csak epizodista lenne.

Bede-Fazekas Anna

A jelenet-tér-időváltások egy forgó díszlet és annak falára vetített képek segítségével történnek meg, ami nemcsak egyszerű és zökkenőmentes megoldása a rengeteg téridőugrásnak, hanem egyúttal hi-tech hangulatot is kölcsönöz az előadásnak (díszlet: Zöldy Z. Gergely). Ugyanígy a zene is (zeneszerző: Monori András), amely Mozart A varázsfuvoláját vegyíti a 2000-es évek main stream elektronikus-zenei világával és a musicallel. Utóbbi kettő számomra időnként kicsit avíttnak tűnt, Mozart mintha jobban megőrizte volna aktualitását, mint az a popzenei világ, amit egy évtizede hallgattunk. És ha már Mozartnál tartunk, akkor hozzá kell tennem, hogy ugyan valóban nagyon hálásnak kell lennünk azért, hogy sok szerencsés történelmi fordulatnak köszönhetően ma is hallgathatjuk Mozart zenéjét, ugyanakkor némi irigységgel néztem, ahogy 2018-ban Magyarország Ausztriává változik, és drukkoltam azért egy picit, hogy maradjon inkább úgy. De aggodalomra semmi ok, Hannáék hazafiasabb érzelműek nálam.

Puskás Panni

(Színházi Kritikusok Céhe)

Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár (Pesti Magyar Színház)

Szereplők: Döbrösi Laura, Pásztor Ádám, Dobai Attila, Kádas Petre e.h., Bede-Fazekas Anna, Gémes Antos, Fillár István, Szatmári Attila, Blahó Gergely, Tórh János Gergely e.h., Pavletits Béla, Wégner Judit / Jancsó Dóra

Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Videografikus: Csontó András
Dramaturg: Deres Péter
Zeneszerző: Monori András
Korográfus: Bóbis László
Rendező: Tasnádi Csaba

Pesti Magyar Színház, 2018. november 20., kb. 620 néző

Fotók: Juhász Éva, Magyar Színház

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból