Piroska és a farkas
Compagnia La Luna nel Letto, Patchwork fesztivál
A színházi olimpia eseményei között körültekintően és szép átgondoltsággal szervezettek a gyermek-, ifjúsági színházi és bábszínházi programok. Ezen belül külön érdeme a Kolibri Színháznak az általa létrehozott fesztiválsorozat, amelynek csak első része volt a Győri Nemzeti Színházban lezajlott, egyhetes nemzetközi Patchwork fesztivál. Májusban követi majd a Playon! Budapest nemzetközi ifjúsági színházi fesztivál, amelynek négy napja alatt berlini, dortmundi, milánói, krakkói, linzi és yorki társulatok lépnek fel a Kolibri Színházban és az Eötvös10-ben. A harmadik szakaszra júniusban kerül sor, ekkor a legkisebb korosztálynak való előadások láthatóak majd. Svéd, belga, holland, olasz, dán színházak a meghívottak.
A Patchwork fesztivál első napján lépett fel a nagyszínpadon a Compagnia La Luna nel Letto. Ruvo de Pugliából érkeztek – körülbelül az olasz csizma bokájánál található, ősidők óta lakott település –, ahol 2002-ben alapították meg a magyarul Hold az ágyban nevű színházukat. Első bemutatójukként a Csipkerózsikát tűzték műsorra, amely előadás azóta is klasszikusuknak számít. Győrbe a Piroska és a farkas című, szöveg nélküli táncjátékkal jöttek, amely a születése óta eltelt öt évben hetven előadást és fesztiválsikereket ért meg.
A Piroska és a farkas egyike a legrégebbi meséknek. Évszázadok óta riogatja és fenyegeti a gyermekeket nagyanyaelvesztéssel és farkas általi felfalattatással, annak nyomatékosítására, hogy a szülőnek való szófogadás elengedhetetlen. A történet szinte mindenre alkalmas, horrorfilm-alapanyagnak éppúgy beválhat, mint videójátéknak. Miért ne lenne jó olyan táncelőadáshoz, amelynek főszereplője egy antropomorf farkas, aki idill után vágyakozik? Az idillt, avagy az ideált egy vörös hajú lány testesíti meg, aki merész vonalú piros ruhát visel, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük Piroskának.
Az előadás elején egy magas, vékony, ruganyos, fekete öltönyös, szakállas férfit látunk. Érdekes formájú a kopasz feje. Szöges végű piros rózsát tart a kezében, s farkas voltát akkor ismerjük fel, amikor csatlakozik hozzá három farkastársa: szürke meg fekete bundásak, loncsos hajúak, csatakosak. Igen dinamikus közös jelenetében a négy szereplő eljárja a farkasok erőteljes táncát. A főhős, az öltönyös farkas (Marco Curci), úgy táncol, úgy mozog, sőt úgy piruettezik, mintha korcsolya lenne a lábán, pedig nincs. De a virtuóz mozgása még nem minden: a magányos lelkét is kiteszi ennek a bizonytalan egzisztenciájú alaknak, aki szépen udvarol ugyan, de amikor pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, akkor azért csak megeszi a nagymamát is, Piroskát is. (Megjegyzem, Agárdy Gábortól láttam utoljára ennyire és ilyen sokszor nyelvet nyújtogatni.)
A farkascimborák egyébként alakváltó színészek, akik bárányokat és vadászokat is játszanak, ha kell. A három juh megjelenése felcsigázza az éhes farkast, s hozzávetőleg olyan üldözéses jelenet következik, mint amilyet az Animal Planeten lehet látni, amikor a vadon élő állatok táplálékláncát dokumentálják felvételekkel. Hanem amint farkasunk megpillantja Piroskát, még a bárányzsákmány is kiesik a szájából. Innentől datálhatjuk a farkas váratlan gyengéd érzéseit a vetített erdőben csodálkozó szemekkel bóklászó lány iránt.
Az üldözéses jelenet pandant-ja is eljön hamarosan: három vadász veti magát a farkas után, aki olyan elánnal menekül, hogy kiugrik a nézőtér széksoraira, és a széktámlákon halad előre (mint Jaguár apó Karl Maynál), vagyis hátra, majd fejest ugrik a gyerekek közé, kézenállásba. Mindazonáltal nem ússza meg, hogy a vadászok az extra kaliberű puskáikkal el ne találják. Alig akarjuk elhinni, épp aktuálisan, de ezek a vadászok is ezt teszik: kilövik a farkast. A színész nagy, vörös kendőt lobogtatva jelzi elfolyó vérét, de szerencsére túléli, és folytathatja lendületes táncos üzelmeit. Támad egy ajtó a szín közepén, s máris mehet nagymamászni.
A végén persze minden jóra fordul, a nagymama is előkerül a bendőből – illetve a nagyméretű hálóingből, amit a farkas magára vett álcázásul –, és valószínűleg mindenki boldog lesz, bár erre már nem emlékszem pontosan a mese végéből.
(A Patchwork fesztivál további előadásairól további cikkeket közlünk a héten.)
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Piroska és a farkas (A Compagnia La Luna nel Letto koprodukciós előadása a Tatri di BARI és a Cooperatíva Crest közreműködésével, az Artinscena tánciskola támogatásával)
Szereplők: Claudia Cavalli, Marco Curci, Erica di Carlo, Francesco Lacatena, Roberto Vitelli
Koreográfus: Vito Cassano
Rendező, dramaturg, díszlet és fénytervező: Michelangelo Campanale
Győri Nemzeti Színház, Patchwork fesztivál, 2023. április 17.
Fotó: Tea Primiterra, Bárdi Gergő
Just You Wait!/Little Red Riding Hood
Patchwork Festival Part 1
Compagnia La Luna nel Letto, Patchwork Festival
Among the events of the Theatre Olympics there is a carefully and sophisticatedly selected range of programs for children. These youth theatre and puppet theatre performances can be found among the programs of Kolibri Theatre’s own Festival, the first part of which was held in the National Theatre of Győr. The events of this Patchwork Festival lasted a whole week. This will be followed by the four day Playon! Budapest International Theatre Festival for Youth with performers from Berlin, Dortmund, Milan, Krakow, Linz and York playing in Kolibri Theatre and Eötvös10. The third part, which targets the smallest children, will take place in June with invitees from Sweden, Belgium, Holland, Italy and Denmark.
On the first day of Patchwork Festival, Compagnia La Luna nel Letto performed on the main stage. They came from Ruvo de Puglia, a village located near the ankle of the Italian boot, which has been inhabited since ancient times. They founded their theater company whose name translates to English as “The Moon in Bed” in 2002. Their first production was Sleeping Beauty, which has since become a classic in their repertoire. In Győr, they presented Little Red Riding Hood – a dance performance without words that has had seventy shows and festival successes in the five years since they started playing it.
Little Red Riding Hood is one of the oldest fairy tales. For centuries it has been used to threaten children with the loss of their grandmother and being devoured by a wolf, emphasizing the importance of obeying their parents. The story is versatile and can serve as material for horror films or even video games. So why not adapt it for a dance performance where the protagonist is an anthropomorphic wolf yearning for an idyllic life? The idyll or the ideal is embodied by a red-haired girl who wears a boldly designed red dress, so we can comfortably refer to her as Little Red Riding Hood.
In the beginning of the performance we see a tall, slender, fast moving bearded man who’s wearing a black suit. His bald head has an interesting shape. He has a red rose – from which nails are sticking out – in his hand. We recognize him as the wolf when three fellow wolves join him: they are gray and black-furred, greasy haired and shabby looking. In a highly dynamic ensemble scene the four performers deliver a powerful wolf dance. The main character, the wolf wearing a suit (Marco Curci) is dancing and moving as if he was wearing ice skates on his feet, which of course he isn’t. It is not only his virtuosic movement that captivates the audience: he also exposes the lonely soul of this dubious character who courts with charm but when it seems like a good idea proceeds to devour both Grandma and Little Red Riding Hood. (I must note that I haven’t seen anyone stick their tongue out as much and as often since the late iconic Hungarian actor, Gábor Agárdy.)
It turns out that the wolf companions are shape-shifting actors who also portray lambs and hunters when necessary. The appearance of the three sheep excites the hungry wolf, and what follows is a chase scene that resembles what one might see on Animal Planet when documenting the food chain of wild animals with real time camera movements. However, as soon as our wolf catches sight of Little Red Riding Hood, even the prey of the lambs slips from his mouth. It is from this point that we can date the wolf’s unexpected tender feelings towards the girl strolling through the projected forest, her eyes filled with wonder.
.
Soon after, the complement of the chasing scene arrives: three hunters throw themselves after the wolf, who flees with such enthusiasm that he jumps onto the rows of seats in the audience, using the chair backs as a pathway (like Father Jaguar in Karl May’s novel), moving backward, and then he somersaults into the midst of the children, landing on his hands. However, he doesn’t escape the hunters’ aim, armed with their extra-caliber rifles. We cannot believe our eyes, these hunters do exactly what has just happened recently in Hungary: they shoot the wolf. The actor waves a large red flag, symbolizing his flowing blood, but fortunately, he survives and can continue his energetic dance endeavors. A door appears in the middle of the stage and he can now proceed to catch more Grandmas.
At the end, of course, everything turns out well and Grandma emerges from the belly – or rather, the oversized nightgown that the wolf wore as a disguise. Finally, presumably everyone will be happy, although I can’t quite remember how exactly the story ends. The tale traditionally revolves around the realization that the little girl finds the wolf’s lair, saves Grandma and herself and the characters live happily ever after until they die.
Andrea Stuber
(Association of Theatre Critics)
translated by Virág Balogi
Little Red Riding Hood (Performed by Compagnia La Luna nel Letto in cooperation with Tatri di BARI and Cooperatíva Crest, supported by Artinscena Dance School)
Main Characters: Claudia Cavalli, Marco Curci, Erica di Carlo, Francesco Lacatena, Roberto Vitelli
Coreographer: Vito Cassano
Director, dramaturge, stage and light designer: Michelangelo Campanale
Patchwork Festival, National Theatre of Győr, 17.04.2023.
Photos: Tea Primiterra, Gergő Bárdi
