Oz, a csodák csodája

(Veres 1 Színház)

Stuber Andrea, 2020. augusztus

 

Bár a címszereplőt nem Óznak nevezik, hanem Oznak, és a színlapon nem szerepel Lyman Frank Baum neve, nemhiába számítunk a jól ismert mesére. Varga Bálint és Janik László zenés családi mesejátéka úgy teszi elénk Dorka és barátai történetét, hogy magát a színházi közeget hangsúlyozza, meg-megmutatva az illúziókeltés eszközeit. Ugyanakkor asszociációknak is utat ad – például nézhetjük afrikai kalandnak is az egészet, ahol az oroszlán otthon van, a mumpicok pedig mondjuk egy majomcsapat.

Hogy Dorkát elviszi Kansasból a forgószél, majd összeismerkedik egy madárijesztővel, egy bádog favágóval és egy gyáva oroszlánnal, s együtt indulnak a nagy varázslóhoz megoldást kérni a különböző problémáikra, ezt a sztorit bizonyos életkor fölött mind tudjuk. Még bizonyosabb életkor fölött azonban hirtelen elcsodálkozik az ember, hogy miknek teszik ki a felnőttek a főszereplő kislányt. Például egy jó boszorkány ráadatja annak a halott boszorkánynak a cipőjét, akinek vétlenül bár, hiszen ráesve, de kislány létére ő maga okozta a halálát. Utóbb egy felnőtt férfi (ú.n. varázsló) felfogadja bérgyilkosnak ezt az elveszett gyermeket, ölne meg még egy gonosz boszorkányt.

Csáki Edina

A Veres 1 Színház előadása természetesen nem ezekre a momentumokra hegyez. Voltaképp a kansasi nappaliban elszenderedő Dorka álmát látjuk, azon belül folyik a mese a maga rendes medrében. Kellemesnek mondható, változatos énekszámok dúsítják a cselekményt, és feltűnő, hogy a Dorkát játszó Csáki Edina – akinek kutyáját, Totót otthon, Kansasban még igazi fekete kutya alakítja, utóbb az álomban pedig kutyahátizsák idéz meg – képzett musicalszínészt sejtetően énekel.

A helyszínváltozásokat egy díszletező fiú-lány pár teremti meg néhány kétoldalról megfestett könyvszekrény vagy más bútordarab forgatásával, áthelyezésével. (Talán egy kicsit többet is pakolásznak a kelleténél.) Színes, formás világot teremtett a játékhoz a tervező Őry Katalin, s a szerephagyományoknak megfelelően öltöztette a hősöket. Az egyik jelmez mintha nem egészen stimmelne – erre következtettem egy nézői reakcióból. Az oroszlán ugyanis a feje tetején hozzávetőleges állatfejet visel. Amikor színpadra lépett, a mögöttem ülő kisfiú örömmel ismerte fel és nevezte meg: Süni!

A szereplőgárdát az álombetéthez igazodva fölöttébb ésszerűen egyszerűsítette a rendező Janik László. Emmi nénit, Gildát, a jó boszorkányt és Smaragdváros őreit Zorgel Enikő adta, míg Oz maga a Henri bácsit is játszó Janik László. A Madárijesztő, a Bádogember és az Oroszlán képében szintén nem ismeretlenek jelentek meg Dorka álmában, hanem a kansasi famíliához tartozó fiúk: Bill, Vill és Fill. Vagyis Pásztor Tibor, Krajnik-Balogh Gábor és Fellinger Domonkos. Közülük is kiemelkedőnek találtam Pásztor Tibort, aki beletette a Madárijesztőbe mindazt – sem kevesebbet, sem többet annál –, amitől ez a figura megszületett, létre jött. Úgy mint: gondos, artikulált beszéd, kifejező mimika, következetes testtartás, plasztikus, kidolgozott mozgás, valamint egy komplikálatlan szalmabáb-személyiség sugallata.

A rendező meghatározó találmánya a produkció kapcsán, hogy részt vesz az előadásban egy csapat – a premieren szám szerint 11 – gyermek. Nyilván helyi, veresegyházi kisiskolások, akik a színház mint közösségi élmény különleges változatát tapasztalják most meg. Fekete pólóban csapatostul jöttek be a színpadra. Hol afféle minimál tánckarként viselkedtek a számok alatt, hol pedig egy-egy kellék segítségével előadták a varjakat, a vadméheket, a farkasokat. El-elszoruló szívvel néztem köztük az egyik fiút, aki végtelen fegyelemmel és figyelemmel csinált mindent pontosan úgy, ahogy kell, ahogyan a többiek is. Ám őrajta egyetlen másodpercig sem lehetett felfedezni derűt, könnyedséget, mosolyt, örömöt vagy belefeledkezést.

Végül is ez még csak a bemutató volt a Mézesvölgyi Nyárban. Az előadást feltehetően beviszik ősszel a Veres 1 Színház épületébe, tehát a gyerekek előtt hosszabb széria állhat. Gondolom, ez a fiú rá fog kapni a színház ízére, a játék örömére. Erre kisebb-nagyobb téttel fogadni is mernék.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Varga Bálint–Janik László: Oz, a csodák csodája (Veres 1 Színház)

Szereplők: Csáki Edina, Zorgel Enikő, Janik László, Pásztor Tibor, Krajnik-Balogh Gábor, Fellinger Domonkos, Márkus Judit

Díszlet-jelmez: Őry Katalin

Rendező: Janik László

Mézesvölgyi Nyár, 2020. augusztus 7., kb. 900 néző