Miniévad a veszprémi Kabóca Bábszínházban
A megszállott színháznéző számára – és a kritikust nyugodtan közéjük sorolhatjuk – mindig öröm, ha egy tőle távolabb eső színház miniévadot tart. Igaz, nem könnyű és nem is feltétlenül normális eljárás pár nap alatt tucatnyi előadást végignézni és befogadni, de mindig érdemes.
A veszprémi Kabóca Bábszínház eleve ideális, sőt kívánatos helyszín egy ilyen, évadvégi, nyár eleji eseménysorozathoz. Új, modern, tágas, levegős, minden nézői igényt kielégítő, festékszagú színházkomplexum festői környezetben, a vár alatt. Jól lehet onnan fel- vagy előre nézni. Ugyanakkor a Markó Róbert igazgató által átvett, másfél éve itt működő bábszínháznak már rövidke, de tartalmas múltja is van. Az utóbbi időszak eredményét, 11 előadásukat mutatták be az érdeklődő gyerek- és szakmai felnőttközönségnek. Bizonyos értelemben életmű(szakasz)-összegzőnek is tekinthető a program, amennyiben néhány produkció – vagy az eredetije – korábban készült és máshol, de ma már a veszprémi bábszínház repertoárját ékesíti, gazdagítja. Illetve teret ad a társulat olyan, jelentős színészeinek, akik egymagukban is komoly „számok”. Markó-Valentyik Anna, Czéh Dániel vagy Horváth Márk már ezelőtt is létrehoztak egyszemélyes produkciókat, amelyek közül a fekete öves vásári bábjátékos, Czéh Dániel kettőt is eljátszott most: A kiskondást és a Patkó Bandit.
Markó-Valentyik Anna idei szólóelőadása, az Eye-catching speciális vállalkozás: nemzetközi fesztiválokra kacsingató, nonverbális produkció nagyobb gyerekek és felnőttek alkotta közönség számára. Fizikai bábszínház – talán ezt lehetne mondani rá. Annyiban nem is mondható rendkívülinek ebben a társulatban, hogy például a Markó Róbert írta-rendezte, Ladányi Andrea koreografálta Szélkötő Kalamona igazolja: a veszprémi bábszínészek meglehetős tánc- és mozgásszínházi teljesítményt képesek nyújtani az olyan, hagyományos gyerekelőadásban is, ahol mondjuk az egyik színésznőnek bábszerepből jószerével csak annyi jut, hogy futólag megjelenítsen hét ördögöt a két karján.
Az Eye-catching nem mesél történetet, és nemcsak szavakat nem használ, de a színész szemét sem. A sportos viseletű, elfedett arcú, hosszú karú, hosszú lábú színésznő a táncoló-tornázó testével kommunikál és néhány szem forma kisebb-nagyobb gömböt variál változatosan, hogy elgondolkodtasson bennünket arról, mi jut eszünkbe a Borlai Gergő markáns zenéjéhez igazított, nagyon pontos, karakteres, energikus magánszámról.
A Kabóca célközönsége a lehető legszélesebb életkori skálán mozog: csecsemőktől a felnőttekig terjed. A társulat mindegyik korosztály számára kínál különlegességet. Ilyen például az 5+-os nézőknek ajánlott Csillagbusz, amelyet dr. Stefanik Krisztina és Bartos Erika Csillagbusz – Mese Dorkáról, Misiről és az autizmusról című könyve alapján állított színpadra Nagy Orsolya. Misit, az autizmus spektrumzavarral élő 9 éves kisfiút György Zoltán Dávid játssza vendégként. Ezt az előadást sajnos nem láttam – mivel csak egy napot volt módom végignézni a miniévadon.
Viszont volt szerencsém korábban a szintén másik napon szereplő A szegény halász meg a túl sokra vágyó felesége Balaton-szagú előadásához, valamint a Táncoló festmények 1. – ATS-hez. Ez utóbbi talán a legizgalmasabb vállalkozása a társulatnak. A Ladányi Andrea által létrehozott összeművészeti produkcióban A. Tóth Sándor festményeinek szereplői kelnek életre. Festmények, zene, költészet, mozgás, impressziók keverednek és állnak össze a színészek imponáló csapatmunkájában. És ez még csak a kezdet volt. A Kabóca következő évadában – amelynek programját a miniévad utolsó napján ismertette az igazgató – ott a még izgalmasabb folytatás ígérete: a Táncoló festmények 2. – FB (Fernando Botero) és a Táncoló festmények 3. CSKT (Csontváry Kosztka Tivadar). Valamint lesz egyszemélyese az írás elején említett Horváth Márknak is: a Kőleves.
A Kabóca társulata nem nagy, de a „régiek” (Benkő Zsuzsanna, Gidófalvy Imola) mellett munkaotthonra találtak benne bábszakos egyetemi hallgatók (Hus Laura, Szakács Nadin, Simon András, Zöldi Ákos Tamás) és tőről metszett „nyitott színpadi” színészek, mint a művészeti vezetőként is dolgozó Kocsis Pál, vagy a Sárkányék házában vendégszereplő Róbert Gábor. (Az ember azon sem lepődne meg, ha Mohácsi János nemcsak miniévadnézőként bukkanna fel a Kabócában, hanem majd rendezőként is.)
A következő évad ugyancsak ígéretesnek látszik. Hogy a kisgyereknézők mit várnak majd legjobban a 2025/26-os bemutatók közül, azt meg nem tippelhetem, de a túlkorosabb közönség számára mindenképpen vonzó lehet a Kocsis Pál rendezte, Boráros Szilárd tervezte Az ember tragédiája.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
A Kabóca Bábszínház miniévada
Veszprém, 2025. június 2-4.
Fotók: Kabóca Bábszínház
