Hiánypótlók

277513429_5060373480687279_5857986563336259351_n

Kaposvári Biennálé

Turbuly Lilla
2022. április 16.

Ha a dolgok a rendes kerékvágásban haladnak, idén már a tizenegyedik kaposvári biennáléról adhatnék hírt, a 2020-as azonban a járvány miatt kimaradt, így a jubileum 2022-re tolódott. Ennek aztán az lett a következménye, hogy Székely Andrea 2018 és 2020 közötti válogatásából már több, főleg nagyszínpadi előadás kifutott, az elszerződések, egyeztethetetlenségek miatt a felújítás sem volt lehetséges, így a színházak egy másik előadásukat hozhatták el helyettük. A harminchét előadást végignézve azonban nem a kompromisszumok, hanem a néhány kiugró teljesítmény mellett a nézésre érdemes, megbízható minőség alapbenyomása maradt meg bennem. (Mindössze két előadás maradt el a tervezett programból, az egyik betegség, a másik technikai problémák miatt.)

Novák János és Székely Andrea az egyik szakmai beszélgetésen (fotó: Éltető Anna)

A versenyprogramba kevesebb gyerek- és több ifjúsági előadás került, a legkisebbeknek (0-5 évesek) szólók közül pedig mindössze egy versenyzett. (Azért ők sem maradtak néznivaló nélkül, a külföldi vendégelőadások közül több is elsősorban nekik szólt.) Hogy mi ennek az oka, azt nehéz megmondani, talán az is, hogy az alkotók az ifjúsági előadásoknál bátrabban kísérleteznek, mint a kisebbeknek szólóknál, egy fesztiválválogatásban pedig előnyt élveznek az innovatív, szokatlan megoldásokkal dolgozó előadások. De benne van az is, hogy az ifjúsági előadások közül több felnőtt előadásnak is tekinthető (ilyen volt például az Apa lánya, a Kalap vagy a Hamlet), a színházak pedig szeretik a minél szélesebb nézőközönséghez szóló műveket.

Vuk, győri Vaskakas Bábszínház (fotó: Berkesi Ágota)

A gyerekelőadások között közel azonos arányban szerepeltek kisebb-nagyobb mértékben átdolgozott klasszikusok (Vuk, Hamupipőke, A libapásztorlány) és kortárs darabok (Emma csöndje, Időfutár, Volt egyszer egy), de előfordult klasszikus témára született kortárs darab is (Herkules). Az ifjúsági előadások kevés kivétellel (Hamlet és Antigoné-átirat) kortárs darabokból készültek. Ez sokkal jobb arány a kortárs irodalom javára, mint ami a felnőtt színházaknál tapasztalható.

Beszédes volt a kőszínházak hiánya. Miskolcról, Szegedről, Debrecenből és a vendéglátó helyiektől szerepelt csak kőszínházi előadás. Ami azért arra utal, hogy nincs minden rendben a vidéki kőszínházak gyerek- és ifjúsági repertoárjával. Sokszor a felnőtt klasszikus és musical előadásokból csinálnak ifjúsági bérletet, nem készülnek kifejezetten gyerek- és ifjúsági előadások, ha mégis, a színvonaluk nem éri el a beválogathatóság szintjét. Jó megoldás lehet a szombathelyi példa, ahol a Weöres Sándor Színház a Mesebolt Bábszínházzal és a Kabóca Bábszínházzal közösen hozott létre díjnyertes előadást.

A szabadkai Újvilág-előadás nézőtere (fotó: Berkesi Ágota)

A tematikai sokszínűség mellett kirajzolódott egy meghatározó vonal: a szülő-gyermek kapcsolatok, és főleg valamelyik szülő fizikai és/vagy lelki értelemben vett hiánya. Már a címadás is beszédes: Apa lánya; Anyakicsinyítés; #Apa_anya_én; apa anya fiú lány; Atya, fiú. De a Szólít a szörnynek is az anya elvesztése áll a középpontjában. Ide tartozik a Hűvös is, a Karaván Színház előadása szülők nélküli, nevelőintézetben élő fiatalok között játszódik.

Hét színházi nevelési előadást láthattunk, a feldolgozó foglalkozások legkülönbözőbb formáival a társasjátéktól a táncig. A klasszikus színházi nevelési műhelyek (Káva, Kerekasztal) kiforrott munkái mellett e tekintetben útkereső és jó úton lévő társulatokig. Kiemelkedett a mezőnyből a Talpuk alatt (Káva, Duna Táncműhely, Nemzeti Táncszínház), amelyben egy, a néptánc világán keresztül szépen megmutatható kérdést, a hagyományokhoz való ragaszkodást és az újításra való nyitottságot tudták érzékletes és élvezetes formában megmutatni a fiataloknak. De jó élmény volt az egri Harlekin Bábszínház Antigoné című előadása is, amely egyszerű, de nagyon kreatívan használt eszközökkel tette befogadhatóvá a thébai mondakört, és adta meg a lehetőséget a hatalomhoz való viszonyról való gondolkodásra.

Antigoné, Harlekin Bábszínház (fotó: Berkesi Ágota)

A válogatásban több versszínházi előadás is szerepelt, ezek egyike, a Tamkó Sirató Károly verseit feldolgozó Ecki, Becki, Tengerecki sajnos az előadás lényeges kelléke, a looper meghibásodása miatt elmaradt, pedig nagyon jó példa a kortárs hangzásvilág és a költészet gyerekeknek (is) vonzó összekapcsolására. A Szívlapát versantológiából pedig két előadás is készült, különböző megközelítésben. A Manna és a Bethlen Téri Színház előadása a nézőkkel közös gondolkodásra, a szavakkal való játékra invitált, a debreceniek előbb egy személyes és kreatív válogatást adtak a kötetből, majd ehhez illesztettek egy, inkább a vers színházi megjelenítésére fókuszáló foglalkozást.

A biennálé alkalmat adott a határon túli műhelyek és néhány egyetemi vizsgaelőadás bemutatkozására is.

Emma csöndje, Kolibri Színház (fotó: Éltető Anna)

Az Üveghegy-díjat a gyermekszínházi kategóriában a Kolibri Színház Emma csöndje című előadása kapta. Gimesi Dóra története egy átlagtól eltérő, a zajokra nagyon rosszul reagáló kislány története, aki az állatok, elsősorban a halak világában érzi otthon magát. Kuthy Ágnes rendezése és Michac Gábor látványvilága a kolibris színészekkel a társadalmi szempontból fontos témákat (környezetvédelem, autizmus) egy emlékezetes látványvilágú, érzékenyen interpretált történetben állította elénk.

Az ifjúsági kategóriában a már említett Szólít a szörny, Vidovszky György rendezése részesült Üveghegy-díjban. A Mátravölgyi Ákos által teremtett térben egy lesújtó és felemelő történetet láttunk, egy fiú (Major Erik) gyászának pontos, sötét rajzát, és a gyászmunka mégis reményt adó végigvitelét. Az előadások közül kiemelkedett még Bartal Kiss Rita rendezése, a Máté Angi szövegeire készült Volt egyszer egy az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház előadásában, a maga letisztultságával, a szövegre szépen rezonáló költőiségével. Hogy a fődíjasokon kívül még számos komoly teljesítményt láthattunk, bizonyítja a különdíjak nagy száma. (A díjak felsorolása itt található.)

Szólít a szörny, Mesebolt Bábszínház, Weöres Sándor Színház, Kabóca Bábszínház (fotó: Mészáros Zsolt)

Összességében azzal a megnyugtató érzéssel jöhettünk el erről a jól szervezett és jó hangulatú fesztiválról, hogy van miből választani, ha színvonalas gyerek- és ifjúsági előadásokra vinnénk a kisebbeket vagy nagyobbakat. Hogy aztán ez tényleg csak az üveghegy csúcsa a középszerű tömegelőadások fölött, vagy a gyerek- és ifjúsági színház általános színvonalára is utal, az már nehezebb kérdés.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

X. Jubileumi Kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé

Kaposvár, 2022. március 28 – április 3.

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból