Mennydörgős mennykő

nyitoV

Hoppláda

Vojtina Bábszínház

A német Paul Maar jelentős alakja a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalomnak, tehát magától értetődő, hogy elő-előkerülnek művei magyarországi színházakban is. A Hoppláda című meséjét – amelyet az 1970-es évek elején írt Kikerikiste címmel – bemutatták már Győrben, Nyíregyházán, Szombathelyen, Komáromban, Szegeden, Marosvásárhelyen és Dunaújvárosban. Debrecenben szintén nem ismeretlen a szerző; nekem személy szerint is maradandó jó emlékem a Tessék engem megmenteni!, amelyet 2016-ban játszott a Vojtina, Schneider Jankó rendezésében.

Hell Krisztina

A Hoppládát színre vinni Kiss Gergely Máté érkezett a Vojtina Bábszínházba, egyáltalán nem ismeretlenül, hiszen rendezőként ugyan először dolgozik a társulattal, de színészként tag volt itt, mielőtt a Csokonai Színház szerződtette 2008-ban. Alkotótársai a dramaturg Oláh-Bebesi Bori, a zenét a Bolero mentén szerző Czapp Ferenc,  a tervező Schneider Jankó, a koreográfus Katona Gábor, de mindenekelőtt a két, főszerepet játszó színésznő, Hell Krisztina és Telenkó-Oláh Tímea, akik maguk találták ki és szorgalmazták a produkció létrehozását.

A Hoppláda alapszinten két gyerek játéka. Mármint a szó legszorosabb értelmében: két gyerek játszik. Az Adalberta és Borsó nevű akár lányok, akár lány-fiú páros. Játéknak van hozzá egy-egy ládájuk, s a játékuk dinamikájában sok minden kifejeződik. Részint a kapcsolatuk természete, részint kettejük különböző karaktere. Miközben persze felismerhetjük a gyerek-gyerek kommunikáció és viselkedés tipikus jegyeit is, a Nem! – De! – Nem! – De! szóváltástól kezdve az utánzáson át a kihasználásáig és a kiengesztelésig. Kettejük közül Adalberta a domináns, aki például igen ügyesen használja azt a prevenciós érveléstechnikát, miszerint „Nem kell folyton megsértődni!”, miközben folyton sértegeti vagy legalábbis piszkálja partnerét.

A Vojtina előadása egyébként úgy kezdődik, ahogy egy mesei nap: kakaskukorékolással. A függöny két szára között előbújik egy kakasbáb, s eleinte félrebeszél: elsőre kecskemekegés jön ki a csőrén, másodszorra oroszlánüvöltés, s csak harmadikra találja el a maga kukurikúját. A kacagó óvodások máris meg vannak nyerve.

A függöny mögött szerény, egyszerű színpadkép. A kör alakú, fából ácsolt pódiumon két láda. Hasonlóak egymáshoz, de különböznek is: az egyik áll, a másik fekszik, az utóbbin színes ceruzával rajzolt pacák. Az állóból bukkan majd elő a nyúlánk Telenkó-Oláh Tímea Adalbertája, a fekvőből pedig a kisebb, virgonc Hell Krisztina Borsója kászálódik ki. Kettősükből a fekete-fehérbe öltözött, keménykalapos Adalberta hat bohócosabbnak, Borsó a természetközelibb, a semleges színű, natúr ruháival. Párbeszédük lendületes, mozgalmas, ugyanakkor lényegében mégis egy helyben topogó, amitől a túlkoros nézőnek enyhe Vladimir-Estragon allúziói támadhatnak. Érkezik is egyfajta Pozzo, fekete frakkban, aki egy mesében akár áttételes varjú vagy nálunk inkább szarka lehet. Mindenesetre konkrét Hoppmester ő: menetelni tanítja meg Adalbertát és Borsót. S miután hol az egyiket, hol a másikat küldi marsra, megragadja az alkalmat, hogy mindkettejüket becsapja, s megszerezze a ládájukat. Adalberta és Borsó szerencsére gyorsan feldolgozzák a veszteséget, s oda lyukadnak ki, hogy a továbbiakban inkább közös ládájuk legyen.

A két színésznő minden szempontból szépen illik egymáshoz, játékuk energikus, arányos, jó ritmusú és (be)láttató. Minden bizonnyal megvilágítja a kicsi nézők számára azt, hogy barátságot nem lehet alapozni a teljes önzésre. A Hoppmestert játszó Mercs Máté Péternek egyébként könnyű beugrani, hiszen fekete és fehér frakkban is tekintélyesen elegáns, és rokonszenvesen tudja mondani, hogy mennydörgős mennykő.

A felnőttnéző számára létezik egy másik, szomorú olvasata a mesének, noha az előadás ezt természetesen nem sugallja. Hiszen itt a hasonszőrű szereplők nem konfliktusmentesen ugyan, mégis együttműködve élték az életüket. Aztán jött valaki, aki szándékosan megtévesztette, tudatosan kijátszotta őket egymás ellen, sőt egymásra uszította őket, haszonszerzés céljából, a maga javára. Nagyon sokat veszítettek hőseink addigra, mire végül felismerték, hogy csak magukra és többi kifosztottra számíthatnak, velük kell összefogniuk.

Hoppláda (Vojtina Bábszínház)

Paul Maar Kikerikiste című művét fordította: Mohácsi Árpád

Szereplők: Hell Krisztina, Telenkó-Oláh Tímea, Csata Zsolt m.v. / Mercs Máté Péter

Zene: Czapp Ferenc
Tervező: Schneider Jankó
Koreográfus: Katona Gábor

Rendező: Kiss Gergely Máté
Vojtina Bábszínház, 2022. október 6., 150 néző

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból